Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KRÓNIKA - Bandefy László: A magyarországi földmérés és térképészet fejlődéstörténete a Mezőgazdasági Múzeum kiállításának tükrében

Saváriában és a Keszthely közelében lévő Fenék-pusztán, Szőnyben (Brigetioban) és Tácott (Gorsiumban) van komoly esélyünk arra, hogy az egykori légiós táborok földalatti állandósított sarokpontjai előkerülhessenek. A íí. Szilveszter néven pápai trónra került, francia származású Gerbertet (kb. 930, megh. 1003), kortársai nagyhírű matematikus, fizikus és kémikusként ismerték. A kiállításon „Geometria" című művét láttuk. Az 1197-ből származó, „füvönosztásról" szóló, 1197-ből származó veszprémi oklevél (OL) a hiteleshelyi geometriák birtokmegosztási tevékenységének tanúja. Részege (Szatmár-megyei) falu 1316, 1326 és 1369. évi határjárási oklevelei a gyakori birtokcserék és erőszakos birtokfoglalások miatt szükségessé vált földmérői munkákra utalnak. A XV. században uralkodóink, elsősorban Mátyás királyt kell említenünk, de gazdag főpapjaink is, felkarolják a csillagászatot. Ezek korai emlékét őrzik a kiállított castorium és az időmérésre szolgáló homokóra. Nem kevésbé P. Sacrobosconak a holdfogyatkozás időpontjainak meghatározása érdekében végzett számításai, a Föld gömb alakját bizonyító könyv (1501); továbbá a Mátyás meghívására a pozsonyi egyetemen tanító Regiomontanus pozíciómeghatározásait őrző munkái és valamennyi művének hasonmás kiadása, végül jóval halála (1476) után megszerkesztett meteroscopiuma (1514). Az 1500-as évek első évtizedeit Lazarus Rosetus (Lázár kanonok, Lázár deák) csodálatosan szép és kartográfiailag is megbízható térképének színes hasonmás kiadása képviseli. (A Kartográfiai Vállalat offset-nyomása és kiadása.) A mai térképészeti nyomda-technika egyik legsikerültebb alkotása. A geometria practica, azaz a gyakorlati földmérés és az asztronómia XV— XVI. századi magyarországi tudományos szintjére részint az e korabeli magyar szerzők, részint a hazai könyvtárak ilyen nemű könyvészeti anyagából következtethetünk. A kiállításon látottakból csak néhányat sorolunk fel. A sorozatot Magyarországi György mester „Arithmetica summa tripartita Magistri Georgii de Hungária" című, 1499-ben megjelent 20 oldalas művének 1965. évi hasonmás kiadása vezeti be. Magyarországi vonatkozásai miatt említsük Petrus Apianus „Astronomicum Caesareum", valamint „Cosmographia" című munkáit (1539). P. Apianus ingolstadti egyetemi tanár volt Lazarus Rosetus 1528. évi térképének fába metszője és kiadója.) Különösen érdekes volt látnunk Regiomontanus kéziratát Melanchton előszavával; (postumus kiadás). A XVI. századi könyvészeti anyagból megemlítjük Jacobus Köbei „Geometry" c. 1563. és 1598. évi kiadású munkáit. A szerző és 1531-ben megjelent, a Jákob-botja elnevezésű igen hasznos műve bizonyára ismert és használt volt hazánkban is, miként azt legjobban Lazarus és Jacobus Ziegler térképező munkálatai bizonyítják. A XVII. századot a kiállításon csupán két kimagasló emlék képviselte: Matteo Craiter 1632-ből keletkezett, szép földgömbje és Hevesi Gábor 40 lapos „Atlas Parvus"-a. Ez utóbbi a legelső magyar zsebatlasz; 1689-ben adták ki Bécsben. A XVIII. században erősen megnövekedett a magyar térképek száma. A sort Reviczky János Ferenc Máramaros-megye térképe nyitja meg. Bécsben adták ki 1725-ben; a szerző udvari kamarai tanácsos volt.