Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Honti P.: Kruspér István metrológiai munkássága

nyezés végett — 8 napos határidővel — megküld a Tudományos Akadémiának és néhány más szervnek. Ha e bécsi javaslat eredetét kutatjuk, a Német Szövetséghez jutunk, amelyet 1815-ben a bécsi kongresszus hozott létre. A szövetségi gyűlés ugyanis — a szövetséghez tartozó 7 állam javaslata nyomán — 1861 elején Frankfurt a.M.-ban 10 metrológiai szakértőből álló bizottságot hívott egybe, hogy véleményt adjon egységes mértékegységrendszernek a szövetség államaiba való bevezetéséről. Ez a bizottság, amelynek v. Ettingshausen bécsi egyetemi tanár volt az elnöke, 1861 végére kidolgozott szakvéleményében a méterrendszer bevezetése mellett foglalt állást. A frankfurti szakértőbizottság mintájára v. Ettingshausennek, a frankfurti bizottság elnökének részvételével, 12 tagú bizottságot alakítottak Ausztriában is. Ez 1867 februárjában kezdte meg működését, és rövid idő alatt javaslatot dolgozott ki a méterrendszer ausztriai bevezetésére. Ezt küldte meg az osztrák kormány a magyar kormánynak, hogy az áttérés az egész monarchiában egyeztetetten legyen megvalósítható. A Kruspér által vezetett akadémiai bizottság, a túl rövid határidő meghosszabbítása után, 1867 október 7-én terjesztette elő véleményét. E szerint a bécsi szakértők véleményét nem lehet változtatás nélkül elfogadni. Három alapelvet kell szem előtt tartani: 1. A méterrendszer használata általános és kivétel nélküli legyen. A bécsi javaslat szerinti — postára, ékszerekre, pénzlábra vonatkozó — kivételek nem fogadhatók el. 2. A mértékegységek neveit eredeti alakjukban kell használni, a nevek magyarosítását kerülni kell. 3. Csak a valóban szükséges egységneveket kell bevezetni. Feleslegesek a bécsi javaslat szerinti deciméter, myriaméter, centiliter, decigramm, centigramm egységek. Országos etalonokként a bizottság az Akadémia birtokában levő végvonásos platina-méterrudat és kilogrammot ajánlotta, amelyeket Nagy Károly csillagász, akadémiai tag 1844-ben Párizsban vásárolt. Az Akadémia ezeket 1870-ben ellenszolgáltatás nélkül a kormánynak adta át, amely az országos levéltárban helyezte el őket. Az 1891 évi VI. t. c. hatálybalépéséig ezek voltak a magyar országos etalonok. A Kruspér vezette akadémiai bizottság fenti állásfoglalása képezte a méterrendszer bevezetését elrendelő törvény, az 1874 évi VIII. t. c. szövegének alapját. A legnagyobb elismeréssel kell adózni azoknak a tudósoknak, akik több mint száz évvel ezelőtt az említett, ma is érvényes alapelveket kimondták, és csak sajnálni lehet, hogy a harmadik helyen említett elvet — a deci és centi prefixumok használatának korlátozását — amelynek ma is igyekszünk érvényt szerezni, az első törvényes rendezés nem vette figyelembe. A kormány 1870 áprilisában Kruspért és Szily Kálmánt Párizsba küldi, a magyar etalonoknak a francia állami etalonokkal, az ún. levéltári etalonokkal való összehasonlítására. A francia szakértők közreműködésével végzett összehasonlítás eredményét