Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KRÓNIKA - Vámos Éva: A XV. Nemzetközi Tudománytörténeti Konferencia

— Nemzetközi együttműködés és az ismeretek diffúziója a tudományban, — Orvostudomány és iparosítás a történelemben, — Fizika és metafizika a tudományos forradalomban, — A termodinamika történetének elméleti és gyakorlati vonatkozásai, — A forrásanyagok felhasználásának kérdése a tudománytörténetben, — Az öröklődés és evolúció elméleteinek kapcsolatai (1880—1920), — A tudományok osztályozása és rendszerezése, — A kozmonológia Newton óta, — A 20. sz-i kommunikációs technológia emberi vonatkozásai. A legnagyobb érdeklődést az első két szimpózium előadásai váltották ki. A vita itt filozófiai és ideológiai jellegű volt. A szimpóziumokon elhangzott előadásokat és korreferátumokat a konferencia rendezősége teljes terjedelemben kiadja. A 11 tudományos szekció címei a következők voltak: I. Tudomány és technika az ókorban, II. Tudomány és technika az ókortól 1600-ig, III. Matematika és mechanika 1600-tól, IV. Fizika és asztronómia 1600-tól, V. Kémia és gyógyszerészet 1600-tól, VI. Biológia és orvostudomány 1600-tól, VII. Földtudományok 1600-tól, VIII. Technika és mérnöki tudományok 1600 óta, IX. Az emberre vonatkozó tudományok története, X. Tudomány és társadalom 1600 óta, XI. Filozófia, metodológia és hisztoriográfia kérdései. Technikatörténeti szempontból az egyik legérdekesebb szekció az V. volt, amelyben magyar részről Szabadváry Ferenc professzor „Radioizotópok az analitikai kémiában" címmel a radioaktív indikáció történetéről és ezen belül kiemelten a Nobel-díjas Hevesy munkásságáról tartott előadást. Rámutatott, hogy a módszer jelentőségét csak akkor ismerték fel, amikor a mesterségesen előállított izotópok ipari gyártása megvalósult, s így történt, hogy Hevesy csak felfedezése után 30 évvel kapta meg a Nobel-díjat. Szőkefalvi-Nagy Zoltán professzor „Az egyik legérzékenyebb analitikai reagens feltalálása" címmel a nitritek kimutatására még ma is használt Griess-féle oldatról beszélt, amelyet a magyar Ilosvay módosított rendkívül kis töménységek kimutatására. M. Tanaka (Japán) előadása: „A kémiai atomelmélet fogadtatása a feudális Japánban" megmutatta, hogy a — még a múlt század közepén is — európai művek lefordításán alapuló japán kémiaoktatás nyomán hogyan alakult ki az önálló kémiai tudomány Japánban. A „Tudomány és technika" szekciók közül a „középkori"-ban (II) Mákkai László tartott — táblára rögtönzött vázlattal illusztrált — előadást Kelet-Európa hozzájárulásáról a közlekedés eszközeinek fejlődéséhez. Endrei Walter nemzetközi elismerést aratott a középkori ipari forradalom kérdését feszegető tanulmányával. Felhívta a figyelmet arra, hogy bármennyire is szembetűnő a technika fejlődésének felgyorsulása a XI—XIV. században az helyi jellegű volt, egyes olasz, francia és flamand városok kedvező adottságai tették lehetővé. Az új technológiák nem hoztak magukkal lényeges változást sem a termelés szerveze-