Technikatörténeti szemle 9. (1977)
A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Benkő I.–Kiss L.: A hőtani mérések történetének néhány speciális vonása a kísérleti fizika fejlődésének tükrében
BENKÖ IMRE* — KISS LÁSZLÓ* A HÖTANI MÉRÉSEK TÖRTÉNETÉNEK NÉHÁNY JELLEMZŐ VONÁSA Egy-egy tudományos eredmény vagy módszer kialakulásának nyomon követése a fizika fejlődése során sokszor talán még érdekesebb is, mint jelenlegi formájának, matematikai megfogalmazásának analízise. Így van ez a hőtanban is. A fejlődés útja többnyire igen kanyargós volt, esetenként még zsákutcába is torkollott. Az útkeresés, a tévutak elemzése azonban jelentős tanulságokkal szolgálhat, és egyedülálló lehetőséget ad a fejlődés általános törvényszerűségeinek, a gyakorlat és elmélet kölcsönhatásának bemutatására. Tanulmányunkban a hőtani mérések történetéből csak néhány jellemző vonást emelünk ki. Bár a termikus technológiák tudatos alkalmazása, a mechanikai technológiákhoz hasonlóan, az emberiség őstörténetében gyökerezik (fűtés, főzés, szárítás, stb), a hőjelenségek mennyiségi leírásának igénye csak a mechanika kialakulása után jelentkezett. Az emberiség ekkorra (a XVIII. századra) már rengeteg tapasztalatot gyűjtött össze a hőjelenségekkel kapcsolatban: az üveg és kerámiaipar, a fémkohászat, a lepárlás már ipari méreteket öltött. Voltak korai kísérletek a hő mechanikai munkává történő átalakítására is (egyiptomi templomok kapujának mozgatása, Héron ,,eolopil"-je), azonban csak ekkor jutott a társadalmi-gazdasági fejlődés arra a fokra, hogy igénnyé vált az emberi és állati erő felváltása gépekkel. Egyrészt a társadalmi szükségletek indokolták a gőzgép fejlesztését, más oldalról a mechanika fejlődése például szolgált a természeti jelenségek szabatos, mennyiségi leírására, a matematika fejlődése pedig megadta ehhez az eszközt. A hőtan kialakulása két fő vonalon indult meg. Az egyik a hő mechanikai munkává alakításának tanulmányozása volt — ez állott leginkább a figyelem középpontjában, ez kecsegtetett a legtöbb gyakorlati haszonnal. A másik ágon elinduló elméleti kutatás tárgya a hő terjedési mechanizmusának vizsgálata volt. Fouirer 1822-ben napvilágot látott „La théorie analitique de la chaleur" című munkája nem csak a hőtan fejlődése szempontjából jelentős, hanem egy új tudományág, a matematikai fizika korszakát is megnyitotta a transzportfolyamatok térelméleti leírásának első példájával. Ezt. követte egyéb transzportfolyamatok alapegyenletének felfedezése is, amint az az 1. ábrán látható. Az alapegyenletek felfedezésének egymásutánisága egyébként nem meg* BME Hőenergetika Tanszék, Budapest