Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

KRÓNIKA - Heckenast Gusztáv: A II. nemzetközi ipari műemlékvédelmi kongresszus

A közgyűlést követő kollokvium - tekintettel a helyszinre - a műemléki kisvárosok problematikájával foglalkozott. Széleskörűen elemezték e kérdés adminisztratív, pénzügyi, szociológiai oldalát is, a szorosan vett műemléki szakkérdéseken kívül. Általános volt a vélemény, hogy a kisvárosok között még világszerte sok olyan van, amelyik elkerülte későbbi korok átépítési tevékenységének következményeit, így különleges idegenforgalmi és kulturális vonzerőt jelent. A műemlékvédőknek az a feladata, hogy ezeket a lehetőségeket kiaknázzák és a műemlékeket a kulturális és gazdasági célok szolgálatába állitsák. Kétségtelen, hogy e tekintetben a házigazda város jó példával szolgált. A kongresszuson 9 tagu magyar delegáció vett részt, s a közgyűlés és kollokvium munkájából alaposan kivette részét. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság nevében, a kollokvium vitájában e sorok irója szólalt fel, és Kőszeg példáján ismertette a kisvárosok műemlékvédelmének magyar eredményeit. Az ICOMOS IV. közgyűlése és kollokviuma a műemlékvédelem egyre nagyobb népszerűségéről és fontosságáról tett tanúságot. A kormányok mind jobban felfigyelnek az ICOMOS ajánlásaira, s ennek eredményeként jó szellemű verseny van kialakulóban az országok között; melyik tesz többet műemlékeiért. Másrészt figyelmeztető az a jelenség, hogy az ICOMOS-on belül élesedik a konfrontáció a különböző társadalmi rendszerű országok között. Ez okból nagyon fontos, hogy a szocialista országok aktivitása és jó szakmai példamutatása a továbbiakban se csökkenjen. Az ICOMOS-ban nem az az ország számit nagyhatalomnak, mint a világpolitikában. A szocialista országok, köztük hazánk is, eddig az élen járt és a IV. közgyűlés és kollokvium arról győzött meg, hogy ez jelenleg is igy van, s remélhetőleg a továbbiakban sem változik. Román András A II. NEMZETKÖZI IPARI MŰEMLÉKVÉDELMI KONGRESSZUS (Bochum, 1975. szeptember 3-9) Az iparrégészet (Industrial Archaeology, Industriearcháologie) az 1950-es évek elején tűnt fel Angliában. Eredeti jelentése, értelme és feladata az ipari forradalom technikai maradványainak feltárása, műemlékké nyilvánítása és megőrzése volt. Nagyon hamar megindult azonban a fogalom kiterjesztése, kezdetben csak az ipari forradalom közvetlen előzményeire, majd vissza egész a neolitikumig, és előre az ipari termelésből éppen kivont létesítményekig. Eredetileg csak a nagyipar előzményeit számították ide, ma már viták folynak a kézműipar, a közlekedési emlékek és a munkáslakások bevonásáról, az ipari létesítmények gazdaság- és társadalomtörténeti hátterének iparrégészeti szempontból történő vizsgálatáról. Az iparrégészet elméleti érdeklődésű művelői ma már általában a gazdaság- és társadalomtörténet, vagy az anyagi kultúra története egyik ágának tekintik, bizonytalanul körülhatárolt, de vitathatatlanul nagyfontosságú, társadalmi tudatformáló tudományukat. Az iparrégészet művelőinek első nemzetközi ipari műemlékvédelmi kongresszusát, 1973. május 29-től június 5-ig tartották az angliai Ironbridge-ben, kilenc országból összegyűlt több mint hatvan résztvevővel. (Transactions of the First International Congress on the Conversation of Industrial Monuments. Ironbridge 29 May - 5 June 1973. Published by the Ironbridge Gorge Muséum Trust, Church Hill, Ironbridge,