Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
KÖNYVISMERTETÉS - Szitár László: A Közlekedési Múzeum évkönyvei
Utolsó kis cikkében pedig Kossuth La ! "s eddig ismeretlen levelével foglalkozik, amelyet Kossuth a balatoni gőzhajózás érdekében irt, Tisza István az első magyar nyelvű vasúti szakkönyvet ismerteti, egy másik írásában pedig a Magyar Mérnök Egyesület Közlönye alapításának előzményeit tárja fel. A menetrendi különgyüjtemény katalógusának összeállítása is az ő munkája. Kol tai Györgyné a múzeum étkezőkocsijának történetét és műszaki adatait írja le. Pe trik Ottó a régi és az uj Erzsébet-hid modelljeivel, egy másik Írásában pedig egy vasúti pálya-épitő gép működő modelljével foglalkozik. Végül Medvec zki Ágnes a Közlekedési Múzeum munkatársainak 1966-tól 1970-ig végzett szakirodalmi tevékenységét sorolja fel. nem kevesebb, mint nyolc tömör oldalon át. Négy idegennyelvü összefoglaló zárja a vaskos kötetet, amelynek kitűnő és gazdag fotóanyagáról külön is meg kell emlékezni. Ez a múzeum fotólaboratóriuma két munkatársának. Wah r Jánosnak és Szabó Mihálynak a munkája. A gazdag fotóillusztráció és a szép nyomdai kiállítás maradéktalanul elmondható ! 'A Közlekedési Múzeum Evkönyve II, 1972-1973" cimü kötetről is. amely az elsőhöz hasonló bő terjedelemben a Zrinyi Nyomdában készült. A múzeum most már kétévenként megjelentetni tervezett évkönyveivel igyekszik lépést tartani, és teret biztositani munkatársai szakirodalmi tevékenységének. A címlapon szereplő évszámokhoz viszonyított - a tartalomra nézve károsodást egyáltalán nem jelentő - késedelem a hosszú nyomdai átfutási idő terhére irható, A második kötetet is a szerkesztő, dr. Czére_ Béla irása vezeti be, aki a múzeum két évi munkáját ismerteti történeti hűséggel. Bemutatja a jubileumi évre átrendezett állandó kiállításokat, amelyek uj, egységes koncepció alapján készültek. A legnagyobb nehézséget ezúttal is az a tény okozta, hogy a múzeumnak ma is ugyanaz a 3000 m 2 kiállítási terület áll rendelkezésére, mint háromnegyed évszázaddal ezelőtt, alapításakor. Az átrendezés alapkoncepciója szerint, az egyes közlekedési ágazatok: a vasút, a közúti közlekedés, a hajózás, a légi közlekedés, valamint első ízben a múzeum fennállása óta - a városi közlekedés, önálló kiállításokon jelentek meg, amelyek az ágazat történetét mutatják be, lényegében a technikai fejlődés sorrendjében, kiegészítve a gazdasági és társadalmi vonatkozásokkal. Az emiitett fojtogató helyhiány ösztönözte a múzeum vezetőségét, hogy a már felállított tihanyi hajózási kiállitás után további vidéki filiálékat létesitsen. így jött létre a parádi koesimuzeum, amely kitűnő elhelyezésével, gazdag anyagával nemcsak a hazai, de a külföldi látogatók legmesszebbmenő elismerését is megnyerte. Nem kisebb a sikere a pompásan helyreállított nagycenki Széchenyi kastélyban berendezett közlekedési kiállításnak sem. Ezt a muzeumot 1973. szeptember 21-én nyitották meg. Beszámol a főigazgató a múzeum alkalmi és külföldi kiállításairól és a nem csekély gyarapodásról, amely az eredeti tárgyak mellett modellekben, archivális anyagban, könyvben, adattári anyagban és fotónegativban egyaránt bőven jelentkezett. Mindez a személyi állomány és a férőhely bővítésének egyre sürgetőbb szükségét Is jelenti. A megindult nagyszabású raktárépítés, sajnos, nem jelenti egyben a kiállítási terület gyarapodását is. Ezért további filiálék létesítésével foglalkoznak. Előkészületben van a Deák-téri Földalatti Vasúti Múzeum és a szolnoki mozdony-skanzen létesitése. A kötet a továbbiakban három részre tagozódik. Az I. részben Farkas Gáborné a gazdag archívumot ismerteti, amelynek anyagát a nagyközönség általában nem láthatja, az egyes kiállítások csak szemelvényeket mutathatnak belőle alkalomszerűen. Pedig egyik-másik kézirat, levél, rajz, vagy régi nyomtatvány nagy ritkaságnak számit, és felbecsülhetetlen értéket képvisel.
