Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

KÖNYVISMERTETÉS - Hronszky Imre: W. Strube: Die Chemie und ihre Geschichte

az osztrák "részvétel" szerepét, "hozzájárulás" súlyát. Hasonlóképpen emlitést ér­demel az az egészséges történeti érzék, amely részletes elemzések, "történeties­kedés" nélkül, a jellemző események felhasználásával kelti életre a multat, nem ri­adva vissza olykor a szinte anekdotaszerü epizódok felhasználásától sem. Hasonló­képpen mértéktartását és szemléltető erejét tekintve egyaránt dicsérendő a kiadvány jól megválasztott illusztrációs anyaga is: minden mozzanat a közölt információk ha­tását szolgálja. Méltó a nagy előadói tapasztalattal és pedagógiai múlttal b'ró pro­fesszorhoz. Vajda Pál Wilhelm Strube: Die Chemie und ihre'Geschichte , Leipzig 1974. Akademie Verlag (A kémia és története) A tudománytörténetirás metodikai kérdéseinek vizsgálata meglehetősen elhanya­golt területet alkot. így a kémiatörténetirás területén is gyakran találkozunk a modern tudománytörténetirás elméleti-metodikai eredményeivel szemben avultnak mutatkozó koncepciókkal, amelyek a történetírásnak e periferikus területén viszonylag nyugod­tan továbbélnek. Ezért már a témaválasztás szempontjából értékesnek kell tekinte­nünk Strube professzor munkáját, amelynek egyik célkitűzése a kémlatörténetirói koncepciók fejlődésének áttekintése, kritikája. Vizsgáljuk meg, hogyan ábrázolja Strube a kémiatörténetirás fejlődését. A kémiatörténetirás, mint önállósult diszciplína kialakulását Strube - helyesen ­a felvilágosodás korára teszi. Két tényező hatott a felvilágosodás kori kémiatörté­netirás kialakulására. A szaktudomány fejlődése a tizennyolcadik század utolsó ne­gyedében, a lavoisier-i kémia kialakulásával alapvetően uj szakaszhoz jut el, átfogó elméleti rendszerré érnek annak a metodológiai törekvésnek az eredményei, amely törekvés a tizenhetedik század közepétől az alkimisztikus kémiával való mind telje­sebb leszámoláshoz vezet. Ugyanakkor az aranycsinálás, ha nem is a legkiválóbb ké­mikusok, de a különböző kis laboratóriumokban dolgozók között még mindig viszony­lag sok hivat talál (maga a flogisztikus elmélet sem tekinti lehetetlennek). Ugyanak­kor a kémiai mesterségeknek és az ezekkel szoros kapcsolatban kifejlődő kémiai tu­dománynak, mint a polgári értelemben felfogott kultúra részének még alapvető legiti­mációs igényei vannak. E tényezők hatására születik meg a kémiatörténetirás is harcos tudományként. A korszakba tartozó alapvető jelentőségű müvek J. Chr, Wiegleb, Th. Bergman, J. B. Trommsdorf munkái és J. Gmelin hatalmas kronológiája. A szem­léletmódot a felvilágosodás fogalmai nyújtják: a helyes módszer és az igaz ismeretek kiszabadulása a tévedések bilincseiből képezi az alapvető fogalmi apparátust. Ezt a történetkoncepciót leginkább fejlett formában talán Adelung kultúra és történele n kon­cepciójában, illetve "Az emberi balgaság története" cimü munkájában találhatjuk meg, akinek fogalmi rendszere fejezi ki a legtisztábban a felvilágosodás középkor ellenességét. Trommsdorf könyvével kapcsolatban mutat rá Strube, hogy uj koncepció alakul ki a kronológia szintjét meghaladó történetíráshoz; a kémia történetének a mindenkori "korszellemből" való levezetése, amely fogalom segítségével veszi fel Trommsdorf a harcot a kialakuló természetfilozófiai irányzattal szemben is. Strube valószinünek tartja, hogy e fogalomban Herder hatása tükröződik. A kémiatörténetirás elméleti apparátusának kidolgozásában a következő lépést Kopp müvei jelentik, aki előtérbe ál­lítja az adott kor jellegzetes gondolatainak vizsgálatát, majd Ladenburg történeti müve,

Next

/
Oldalképek
Tartalom