Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
KÖNYVISMERTETÉS - Debreczeny Ágnes: Vajda Pál: Magyar alkotók – Creative Hungariasn
Vajda Pal: Ma gya r alkotok - Creat ive Hungarians , Budapest 1975. 87. old. A tudományos és technikai alkotások az egész emberiség szellemi kincsei. A különböző korszakok népei társadalmi és gazdasági berendezésüktől függően átvevői a szellemi alkotásoknak (Pl. Japán a XIX. század végén). Nem ilyen egyértelmű a kapcsolat az alkotó (egyúttal műszaki kezdeményező) népek esetében a társadalmigazdasági helyzet és az alkotások (tudományos felfedezések, találmányok) megjelenése között. Tény. hogy a kedvező gazdasági és kulturális helyzet ösztönzően hat a tudományos és technikai alkotókra, azonban éppen Magyarország példája mutatja, hogy kedvezőtlen körülmények között is születnek találmányok, felfedezések. "Magyarország, közel 1100 éves európai történelme során átvevője, továbbadója és fejlesztője is volt Európa kultúrájának" - irja a könyv előszavában dr. Szabadváry Ferenc -, és ezt bizonyítja maga a mü. A tudomány és a technika legjelentősebb magyar alkotóinak életét, munkásságát, eredményeit sorakoztatja fel, hogy bemutassa mivel és miben járult hozzá Magyarország a tudomány és technika egyetemes fejlődéséhez. A XI. századtól - a magyar állam konszolidációjától és az európai társadalomba való beilleszkedésétől - a magyar nép elsősorban befogadója volt a kulturális fejlődésnek. Ekkor is rendelkezett azonban már egyes területeken olyan ismeretekkel, amelyekkel gyarapította az európai technikai tudományos eredményeket (pl. fémmegmunkálás, bőrdíszművesség), sok területen átvette a fejlettebb európai társadalmak eredményeit (pl. építészet). A késői reneszánsztól kezdve azonban mind gyakrabban jelentkezik alkotóként. Elsősorban a bányamüvelésben tűnik ki, melyben Magyarország a XIX. századig irányító szerepet játszott. A másfél évszázados török hódoltság gátlóan hatott az ország fejlődésére, azonban Erdély viszonylagos függetlenségével és európai kapcsolataival a szellemi fejlődés bázisa maradhatott. Jelentős gazdasági hanyatlás és társadalmi elmaradás a XVII. század második felében következett be, s mégis a XVITI. századtól kezdve jelentkeznek egyre nagyobb számban a magyarországi alkotók. Az ipari forradalom Magyarországon is éreztette hatását, bár eredményeit alig vették át. A XVIII. században elsősorban a szeUemi eredmények átvevőivel és továbbitóival: a tanárokkal, oktatókkal találkozhatunk (műszaki felsőoktatás). A technikai alkotók (feltalálók) az ország ipari fellendülését követően, a XIX. század második felében váltak ismertté. Meg kell jegyezni, hogy éppen az ország társadalmi, gazdasági helyzete és az alkotók elgondolásai közti szakadék miatt számos tudományos és technikai kiválóság csak külföldön érvényesíthette tehetségét. Talán egyetlen ország sincs, amely a nép lélekszámához viszonyítva olyan sok tudóst, mérnököt, feltalálót adott volna külföldnek, mint Magyarország. Másrészt feltűnő, hogy milyen nagy számú kutató lép fel a XIX. század közepétől önálló és úttörő elgondolásokkal. Ennek oka talán az, hogy éppen a korábbi elmaradottság miatt e kutatókat kevésbé kötötték a már meglévő konvenciók, "tudományos iskolák" és konzervatív tekintélyek. (Figyelemreméltó pl., hogy - ellentétben a legtöbb nyugat-európai országgal - a heliocentrikus világkép minden különösebb harc és presztizsvita nélkül jutott a magyarországi oktatásba!) A mult század egyik - világviszonylatban is a legjelentősebbek közé tartozó kísérletező fizikusa, Jedlik Ányos egyaránt kiemelkedő munkát végzettaz elektromosság és az optika terén. A villanymotor és a dinamó feltalálója mögött azonban nem állt fejlett gyáripar, és ezért eszközei nem jutottak ki laboratóriumából. Kedvezőbb helyzetben volt Eötvös Loránd, akinek gravitációs mérőműszere (az Eötvös-féle torziós inga) olyan időszakban és olyan körülmények között született meg, hogy rövid idő alatt világszerte elterjedhetett.
