Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
KÖNYVISMERTETÉS - Kovács Ferenc: Csanádi–Nagyváradi–Winkler: A Magyar Repülés Története
bírálatot mond, másrészt vitaébresztőként hat ott ahol a rendelkezésre álló adatok szegényesek vagy éppen hláayozuuk. Tudomásul kell vennünk ugyanis, bármennyire kellemetlen is, hogy repüléstörténeti adataink - legalább is megtámadhatatlan archív formában - nagyon gyéren állnak rendelkezésre. Ennek sokféle oka van: A régi, nacionalista Magyarországon, pl. ahol Mölders életéről könyvet adtak ki, képtelenek voltak eljutni odáig, hogy kritikai formában feldolgozzák a rákosmezei pilótagárda történetét, vagy az első világháború katonai és ipari eseményeit, pedig a Monarchia legnagyobb repülőgépgyára, az UFAG/MARE Magyarországon volt. Más esetben, mint pl. a két háború között, a végletekbe vitt titkolózás akadályozta meg. a rejtett katonai repülés irattári anyagának összegyűjtését, és a kevés Írásos anyag jórésze is elpusztult a második világháború alatt. Az elmondottak miatt a szerzők nem támaszkodhattak kizárólag archív anyagokra, hanem meg kellett szólaltatniuk a .múlt tanúit, ahol erre a kegyes sors lehetőséget adott, és ez sok esetben az utolsó pillanatban történt, mert sajnos az "öreg sasok" is halandók. E sorok írójának abban a szerencsében volt része, hogy meglehetősen közelről figyelhette a könyv születését és részben tudomása van arról a hatalmas információhalmazról is, amely hozzászólások formájában a könyv meg j elenése után került napvilágra. Csaknem teljesen bizonyos, hogy ezek az adatok a könyv megjelenése nélkül véglegesen elvesztek volna számunkra. Vitatkozni lehet ugyan a szóbeli hagyományok és a magániratok értékéről, meg vagyok azonban győződve arról, kellő hozzáértéssel ezek túlnyomó része hasznosítható lesz. Most már valóban jó, javított és bővített kiadást lehetne készíteni, mert az első kiadás 5000 példányának napok alatt történő eltűnése, világos bizonyíték arra, hogy ennek a könyvnek és az ehhez hasonló könyveknek sokkal nagyobb a közönsége, mint azt a legoptimistábbak is elképzelték. Dicséretből talán ennyi elég is, önmagáért beszél az ezernyi eddig még soha ki nem nyomtatott és még csak nem is hallott adat, a sok uj kép. Most inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, amin - nézetem szerint javítani kellene és lehetne is. A jól elosztott és áttekinthető fejezetek, sajnos, ugyanakkor nsm jelentenek egyenértékűséget is. Az 1941 előtti eseményekkel foglalkozó fejezetek mind terjedelemben, mind pedig a közölt dokumentumokat tekintve, szinte felborítják a könyv egyensúlyát. Ez részben indokolt ugyan, de nem tartom helyesnek, hogy a n. világháború magyar vonatkozású repülőeseményeit szinte kizárólag a nyugati szövetségesek - egyébként kétségtelenül fontos - légi offenzívája képviselje. Hol marad az egyenlőtlen fegyverekkel harcba kényszeritett magyar repülők tevékenységének és a felszabadító csatákat támogató légi harcoknak a leírása? A felszabadulás utáni repüléstörténetünk leírását néhány esetben tul általánosnak érzem, ugy gondolom, hogy a könyv közönsége sokkal több és részletesebb adatot szeretne tudni közelmultunk és jelenünk magyar repüléséről is. Ügy érzem, hogy ezekből a fejezetekből hiányzik az a hangulatteremtő hatás, ami a 20-as, 30-as éveket ismertető fejezetekben megvan. Lehet azonban, hogy ez csak egy, már nem túlságosan fiatal ember nosztalgiája azután, amikor a repülés csak néhány kivételes és szerencsés ember nagy kalandja volt. Ma a repülés már mindennapjaink józan foglalkozása, életünk része. Akárhogyan is van, ezek a fejezetek a mostaninál többet érdemelnek. Nincs szégyellnivalónk a magyar repülés legutóbbi 30 esztendeje miatt - elsősorban a felhasználó oldaláról nézve. Az ipari háttér fokozatos megszűnését a gazdasági szempontok érvényesítése kényszeritette ki és éppen ezért nem találom helyesnek, hogy ilyen körülmények között a felszabadulás utáni motoros repülőgép tipusai nem kapták meg a könyvtől a kellő méltatásukat, tekintet nélkül arra, hogy sikerük volt-e vagy sem.
