Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
KÖNYVISMERTETÉS - Károlyi Zsigmond: Endrei Walter: A textilipar története
A gyakorlat mutatja majd meg, hogy az anyag kezelése mennyire felel meg a kitűzött céloknak. Mindenesetre ugy tűnik, hogy az olvasmányos és didaktikus - s arányait tekintve is rugalmasan kezelt - szöveg jól alkalmazkodik az oktatás igényeihez: színességét, használhatóságát pedig a matematikai és grafikai illusztrációk is fokozzák. Didaktikus értékű a kötet végén közölt szinoptikus időrendi táblázat is, amely a matematikatörténet főbb alakjainak működését, az általános történelem eseményeivel, az irodalom, művészet, filozófia és a tudományok és a technika fejlődésével veti egybe. Ugyanitt található a matcmatikwsok kronologikus l'chsorplása is pontos életrajzi adatokkal. A munka didaktikus jellegének és céljainak erős hangsúlyozása különösen felhívja a figyelmet egy tartalmi .hiányosságra, ami nyilvánvalóan a magyar matematikatörténet ilyen irányú hiányaira vezethető vissza. Hiába keressük benne a matematika és a műszaki (mérnöki) tudományok - történeti és elvi - kapcsolatainak bemutatását. Pedig ez nemcsak valóságos, de lényeges kapcsolat, s ennek tudatositása gyakorlati szempontból; jó matematikus diákok pályairányítása és a műszaki utánpótlással szembeni, fokozódó igények szempontjából sem közömbös. Minderre itt csak egy-két példával, történeti adattal kívánunk utalni: a mérnökképzés nálunk a matematikus-képzésből fejlődött ki, a "Matheseos repetentes" (matematikai ismétlő tanfolyam = tanárképző) (1754) alakult ki - a gyakorlati követelmények hatása alatt és fokozatosan! - "mérnökképzés", amelyet azután II. Józsefnek már szin te csak jóvá kellett hagynia az "Institutum Geometricum" "megszervezésével" (1782). Ennek az intézetnek a vezetője pedig a bölcsészeti kar "Alkalmazott matematikai tanszék"-ének a professzora lett. (Egyébként a mérnököket sokáig vagy matematikusoknak, vagy geometráknak hívták.) Nem véletlen tehát, hogy a Műegyetem (Műszaki Egyetem) később is a matematika művelésének fontos központja lett. Külön érdemes szólnunk az említett illusztrációs anyagon belül a kitűnő portrékról is. Nemcsak karakterisztikusak, grafikailag magas színvonalúak, hanem olykor jellemzésük is megkapó. Szinte a drámai erejű Bolyai Farkas portré-emlékét idézik. (Csalódás volt, amikor ennek ellenőrzésére a kötet rajzát az emiitett portréval hasonlítottuk össze. Ilyen "kihagyást", önkritika-hiányt még a legjobb művész sem engedhet magának.) Végül szeretnénk kifejezést adni annak a reményünknek, hogy ezt a szép munkát még számos más hasonló tudomány- és technikatörténeti, s mielőbb egy általános technikatörténeti ABC is követi. Mégpedig nemcsak a fizika-kémia tanárok, hanem legfőképpen a történelemtanárok számára, hogy a történelem tanításában a tényleges mozgatóerők - a termelés: a munka és. a termelőeszközökben objektiválódott munkatapasztalatok! - bemutatása összhangba kerüljön azok valóságos szerepével. Károlyi Zsigmond Endrei Waltef: A textilipar története . Bp. Tankönyvkiadó, 1974. 84 p. ill. (Történelémszakköri füzetek 10.) •jlint oktatási segédeszköz, a füzét lényegében ismeretterjesztő munka is, s mindkét vonatkozásban figyelemreméltó teljesítmény. Miután anyaga nem helyi (magyar),' hanem általános vonatkozású, széleskörű, minden lényeges kérdést feltáró, tudómányos-szintű szakirodalomra támaszkodhatott és támaszkodott is. Ez egyrészt erénye, másrészt meg is könnyítette feladatának megoldását: olvasmányos, szines és
