Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Oszetzky Gábor: Villamos alapjelenségek korai megfigyelése és vizsgálata (1700 és 1800 között Közép-Európában és hazánkban)

A nagymartom állomás szomszédságában épült fel a vonal legjelentősebb műtárgya, a 29 Ívvel készült viadukt, az akkor sokak által megcsodált építmény. A gloggnltzl vasút mérnökei ennek az épitésén ismerkedtek meg a reájuk váró feladattal, szinte előtanulmány volt a hamarosan megkezdett semmeringi vonal viaduktjaihoz - a soproni társaság pénzén. A vonalat alig más vonalvezetéssel építve megtakaríthatták volna az óriási költséget felemésztő műtárgy épitését. Mettersdorf állomáson és Sopronban azonos, nagy felvételi épület készült. Sopronban ez elé még négy darab négytengelyes személykocsi hosszúságú kétvágányú csarnokot is építettek. Ez a gloggnitzi vasút minden jelentősebb állomásán épült csarnokkal megegyezett. A vasút műszaki berendezéseit jól ismerjük, főleg jármüveit. Mozdonyait az Amerikából vásárolt "Philadelphia" nevű mozdony továbbfejlesztésével alakította ki, s saját bécsi gyárában épitette. Ugyancsak amerikai rendszerű négytengelyes személykocsijai kényelmesek voltak, s meglehetősen nyugodtan is futhattak. Ezek a jármüvek számos fennmaradt ábrázolásból és leírásból ismertek. A soproni vasúton azonos jelzési rendszert vezettek be, mint a társaság gloggnitzi vonalán. Értekezési eszközül - vonatok közlekedésének jelzésére - árbocra felhúzott kosárjelzőket alkalmaztak. A kosárjelzőket az egymástól látótávolságra épített őrházak előtt állították fel. így az őrök láthatták a szomszédos jelzőn a felhúzott kosarat, majd felhúzva a magukét, a jelzést továbbadták a következő őrnek. A szárnyvonal nem hozta meg a várt forgalmat. A soproni igazgatóság a vonatokhoz a környező városokból indított kocsijáratokkal szerette volna a személyforgalmat segíteni, de ebben meggátolta az előjogokkal rendelkező soproni bérkocsis céh. A vasút áruforgalmában csak a szállítás volt jelentős, ezt pedig vegyesvonatokkal is elszállították. A Sopronig lábon elhajtott szarvasmarhát, sertést itt már nem rakták vasútra: továbbhajtották Bécsújhelyig. A vasút zavartalan üzemét 1848 eseményei is megakadályozták. A magyar kormány biztonsági intézkedései során elrendelt határzár, illetve a harcok miatt ismételten szünetel a vasúton a forgalom. így a vonal továbbépítésére már 1847-ben elkészült terv megvalósítását félretették. A folyamatosan kölcsönök felvételére kényszerült társaság részvényeit 1854-ben az osztrák kormány váltotta meg, majd eladta a déli vasútnak. Ez a társaság épitette meg a soproni vasút folytatását Nagykanizsáig, s vált teljessé a vonal.