Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Károlyi Zsigmond: A vízépítés és vízhasználatok gazdasági-műszaki kérdései a XVIII/XIX. században, a rendszeres szabályozások megkezdése előtt (1711–1846)

szervezni: Szeged városa, a város lakott területeit védő árvédelmi vonalának fejlesztése érdekéljen. (Erről azonban meg kell jegyeznünk, hogy a munka alapelve - az ártéri gazdálkodás szellemében - nem az árvizek megszüntetése, hanem csupán korlátozása volt.) A vázoltakból is nyilvánvaló, hogy a feudális keretek között újjászerveződő ősi ártéri gazdálkodás különböző vízhasználatai szükségszerűen egyre élesebb ellentétbe kellett kerüljenek a piaci árutermelés, illetve a kialakuló majorsági gazdálkodás vízügyi érdekeivel. Ezek az ellentétek már a XVIII. század utolsó évtizedeiben kirobbantak, s ennek legmeglepőbb megnyilvánulása az volt, hogy Heves megye 1776-ban elbontotta a Kunság és Orczy közös erőfeszítésével épült Mirhó-gátat - és ezzel helyreállította az ősi ártéri gazdálkodás feltételeit. Csaknem tiz évig tartott mig a kun városoknak felscíbb támogatással - sikerült ismét ujjáépiteniök a gátat (1785/86), jóllehet Orczy közben a területre kiküldött vízszabályozási kir. biztosként működött.... Hasonlóképpen ismeretes, hogy Debrecennek csaknem két évtizeden át sikerült megakadályoznia a Hortobágy, Árkus, Kadarcs fokainak, Huszár Mátyás által a Mirhó példájára tervezett és javasolt elzárását, amit pedig 1829-ben hivatalosan is elhatároztak és elrendeltek. Debrecer. ellenállásában, ridegállattartásának, hortobágyi malmának és halászatának érdekeire hivatkozott. Másrészről viszont ismeretes az is, hogy a Körös-Berettyó ekkor megkezdett szabályozása elsősorban a malomgátak és a halászati célú rekeszek elbontását, valamint a meder épségét veszélyeztető fokok elzárásí' jelentette. Érdekesen bonyolították a két tényező küzCelmét a viziszállitásokban érdekelt kamara viziutfejlesztési törekvései. Az ehhez fűződő érdekek súlyára jellemző, hogy a folyószabályozási munkálatok, a vízrajzi felmérések, sőt egyáltalában az egész vízügyi igazgatás (1773) költségeit a (só) kamara fedezte, az erre a célra biztosított sóalapból. Azonban még a kamarának, sőt az udvarnak sem volt mindig elég ereje ahhoz, hogy céljait és elgondolásait érvényesítse. A vízhasználatokban érdekelt megyei hatalmasságok gyakran még a királynő által kiküldött és a kamara támogatásával működő vízszabályozási kir. biztosok lecsapoló, medertisztitó-fenntartó munkáját is meg tudták akadályozni. Sőt a Tisza völgyében működő két kir. biztos, Orczy Lőrinc és Károlyi Antal esetében - felhasználva a bürokrácia berkeiben duló intrikát és féltékenykedési - mindkét királyi biztos visszahívását, illetve lemondatását is el tudták érni. Ilyen körülmények között érthető, hogy minden újszerű elgondolás, nagyszabású javaslat, terv vagy kezdeményezés - akár a megyei mérnököktől, akár egyes reformer főuraktól, akár a kormányhatóságoktól indult ki - sokáig, szinte törvényszerűen bukásra volt itélvc^ Pedig igen sok é etképes terv és javaslat született abban az időben: Orczy már az 1770-es években javaslatot tett a Felső-Tiszavölgy egységes szabályozására, Károlyi pedig mérnökének, Mező Cyrillnek tervei alapján a Szamos és az Ecsedi-láp egységes rendezéséi.?- Ballá Antal ugyanekkor megfogalmazta a Tisza általános szabályozásának alapelveit, több haladó mérnök vagy főúr röpiratokban foglalkozott a vizszabályozások és viziutfejlesztés népesedési és gazdaságpolitikai szerepével; terv készült már a század első felében a Tiszántúli hajózó főcsatornára (a Keleti főcsatorna elődjére); több terv - főleg a századfordulótól - a Duna-Tisza Csatornára (Ballá, Vedres, Beszédes munkája) stb. Mindezek azonban műszaki színvonaluk, gazdaságpolitikai indokoltságuk és hasznosságuk ellenére megvalósithatatlanok maradtak. I gyanarra a sorsra jutottak, mint a Balaton lecsapolásának felsőbb helyen elhatározott és jóváhagyott abszurd terve, mely a mezőgazdasági exportot szolgáló területnyerés érdekében 1/10-ére csökkentette volna a tó felületét, s amely - az érdekeltek heves ellenállásán - szerencsére megbukott...