Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Vajda Pál: A tudományos és műszaki múzeumok előfutárai Európában
A Settala és más korabeli gyűjtemények egyúttal azt is megmutatják, hogy a szép elv és a tényleges kivitelezés messze elmaradt egymástól. A nápolyi Ferrante Imperato gyűjteményében a kitömött krokodilbőr, sőt az unicornis-szarv egyenértékű volt még a művészi értékkel (13). A másik említésre méltó olasz tudományos múzeum, a hazánkban is hosszabb ideig tartózkodó bolognai Luigi Ferdinando Marsigli (1658-1730) házában volt (14). Marsigli múzeumában tudományos műszerek és készülékek, gépek, műtárgyak mellett sok régiség, kőzetek és ásványok is voltak. Házában laboratóriumot rendezett be, ahol tudós társaival sok kísérletet végzett (15). 1690-ben Marsigli teljes gyűjteményét és laboratóriumát a bolognai egyetemnek adományozta. Ez volt az ISTITUTO DELLE SCTENZE. Az intézmény még egy csillagászati obszervatóriummal, fizikai laboratóriummal és könyvtárral is bővült, üt szakértő dolgozott: csillagász, kísérleti fizikus, vegyész, könyvtáros és matematikus. Hat tanulmányi ágazata volt az intézetnek, élükön egy-egy tanárral. Az. intézett rendezett be elsőként egyetemi laboratóriumot, és vezette be a kisérletezési tanítási módszert (16). Korának legjelentősebb tudományos gyűjteménye volt a római MUSEO KERCHERIANO, a német származású Athanasius Kircher (1601-1680) alapitása (17). Itt a különböző vegyes ritkaságok mellett fizikai készülékeket, matematikai műszereket, gépeket - főleg vizigépeket -, örökmozgókat, zeneszerkezeteket stb. láthatott a látogató. Kircher bemutatta úgyszólván a tudomány és technika teljes történetét az ókortól a XVÜ. század közepéig. Kircher halála után a múzeum hanyatlásnak indult. Legjelentősebb darabjai elvesztek, vagy ellopták. Később Kilippo Bonanni, s. 3. (1638-1725) teljesen átszervezte a muzeumot (18). Ezután a múzeum a Collegio Romano tagjai támogatásával gyógyszerészeti laboratóriummal, botanikus kerttel és mechanikai műhellyel bővült (19). 1871-ben tudományos gyűjteménye beolvadt az újonnan létesített római Museo delle Termébe (20). A mindennapi élet munkaeszközei azonban sokáig nem kaptak polgárjogot ezekben a gyűjteményekben. Bár már Francis Bacon 1623-ban megjelent utópisztikus müvében, az "Oj Atlantisz"-ban (21) kívánatosnak tartja, hogy az ideális akadémián megtalálhatók legyenek "a ritka és kiváló találmányok mintadarabjai". Javasolja továbbá egy olyan csarnok létesítését, ahol a jelentős feltalálók szobrai láthatók. Az ipari eszközök rendszeres gyűjtése azonban csak a XVIII. században indult meg. Az ilyen eszközöket is elsősorban a főiskolák szertáraiban találhatjuk meg. A magyarországi kezdeményezéseknél azonban hamarosan felbukkan még egy szempont, amely a XDC. század első felének, a reformkornak szellemére jellemző. Az a törekvés, hogy igazolja a költő, Zrinyi Miklós megállapítását "egy népnél sem vagyunk alábbvalóak". Jankovits Miklós 1830-ban megjelent javaslatában - amelyhez gyűjteményét ajánlja fel a nemzet számára -, eléggé világosan kifejti (22): "Fel is állítottam Őseink Tudományos és Mivbéli szorgalmainak Dicsőséges Eredeti Példányaiból olly tulajdon Nemzeti Gyűjteményt a' millyennel, vagy is hasonlóval, Külföldi Tudósok vallása képest, egy virágzó Nemzet sem bir; ' s gyönyörködik. .. a' Magyart felesleg hátramaradottnak többé nem gúnyolhatja..." A cél tehát, az akkori politikai körülmények között teljesen indokoltan a nemzeti öntudat alátámasztása volt. Megjegyzendő, hogy hasonló nemzeti célkitűzést más országok iparkiállitásainál, műszaki gyűjteményeinél is felismerhetünk, például a XVBI. század végén a franciaországi kiállítások esetében.