Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Mészáros Vince: A fényképezés és a fotokémiai ismeretek első emlékei hazánkban

egy felvétel csupán egy képet eredményezett. A papir használatának hátránya volt azonban az a körülmény, hogy a kép rajzának finomságát rontotta a használt papir rostjainak egyenetlensége, durvasága. Daguerre feltaláló társának, Niepce-nek az unokaöccse, Niepce de Saint Victor (19) jutott arra a gondolatra, hogy üveglemezt alkalmazzon negatívnak, amelyre tojásfehérjével emulgált ezüstjodidot vitt fel. Eljárása szinte hónapok alatt terjedt el hazánkban is, s a szabadságharc körüli években már megkülönböztették az uj - fehérje emulziós réteggel - dolgozó fényképészeket, a hagyományos eljárással dolgozó dagerrotiplstáktól. Voltak ugyan, akik hűek maradtak a hagyományos eljáráshoz. Pl. Jedlik Ányos még fél évszázadon át készitett daguerrotipiákat, és a papir negatív-pozitív eljárás még századunk első évtizedében is szívesen alkalmazott eljárása volt a müvészkedő fényképezésnek, - tudományos szinten és ipari méretekben azonban az üvegnegatív készítése vált általánossá. A XEX. század közepén elterjedt fehérje emulziós eljárás hátránya volt, hogy az emulziót minden alkalommal frissen kellett készíteni és a vele bevont üveglemezt még száradás előtt, nedvesen kellett felhasználni, mert megszáradás után használhatatlanná vált. Űj utak, uj módszerek kidolgozása nagy mértékben függött a fényképezéssel foglalkozók vegyszerismeretétől, sőt attól is, hogy elég képzettek és képesek voltak-e bizonyos, a kereskedelemben be nem szerezhető vegyszereket laboratóriumi uton maguk előállítani. Magasabb szintű kémiai technológiai oktatás ebben a korban jóformán csupán az egyetem orvosi fakultásán, s főleg a gyógyszerészképzésben folyt. Nem véletlen tehát, hogy a fotokémia fejlődésének hazai úttörői nagyrészt gyógyszerészek voltak. Elsősorban élelmes gyógyszerészek rendezkedtek be a fényképezéshez szükséges vegyszerek részbeni előállítására, és árusítására is. A fényképezésben a tojásfehérjét felváltó, jobb eredménnyel használható collodium és collodium emuisió feltalálását pedig az orvostudománynak köszönhetjük. A szabadságharc időpontjában már előszeretettel alkalmazták az üveglemez bevonására a colloidemulziót, bár a baromfiudvar által naponta frissen biztosított fehérje emulzió használata, főleg vidéken még évtizedekig gyakorlatban maradt. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók nagygyűlésén 1869-ben Rozsnyai Mátyás gyógyszerész ismertette a XIX. sz. közepén használt fényképezési eljárásokat. Az ő előadása alapján kivonatosan ismertetem a pozitív-negatív eljárás akkor alkalmazott három módjának a lényegét. A papir pozitív-negatív eljárás során finom papírlapot úsztattak káliumjodid vizes oldatába. Megszáradása után légenysavas káli (káliumnitrát) kioldódott. Az így fényérzékenyitett papírlapra készült 1-2 perces expozíciós idővel a felvétel. A látens kép előhívása gubacssav oldatával való leöntéssel történt. Az ezüstjodid a megvilágitottsággal arányos mértékben, a csersavval fekete csapadékot képezve kivált, és negatív kép jött létre. A fixálás alkénsavas nátron (azaz nasulfit) tömény oldatában történt. Az így nyert papirnegativról, száradás után ugyanígy preparált papírlapra kontakt eljárással tetszés szerinti számban készíthettek pozltiv másolatokat. A kép minőségét a használt papírlap simasága, finomsága szabta meg. Fehérje emulzió készítésének a módja a következő volt. Tiszta friss tojásfehérjét kevés vízzel és 2-3% konyhasóval elkeverve finom habbá vertek és 24 órán át pihentettek. Ülepedés után a tiszta fehérjét óvatosan leöntötték, s benne 2-3 percig úsztatták a papírlapot, vagy a fehérjét ráöntötték a negatívként használni kivánt üveglapra, s azután száradásig felfüggesztették. Megszáradása után sima fényes felületet kaptak. Ekkor "légenysavas ezüst" (ezüstnitrát) 10-12%-os oldatában úsztatták néhány