Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Mészáros Vince: A fényképezés és a fotokémiai ismeretek első emlékei hazánkban

Zeyktől kapta az indítást Veress Ferenc, a XDC. sz. második felének leginvenciózusabb, legkiemelkedőbb magyar fényképésze és fotókémikusa, aki elsőként tartott fotókémiai előadásokat a kolozsvári egyetemen. Ót kell tekintenünk a szines fényképezés úttörőjének. Az 1889. évi párisi kiállitáson bemutatott szines fényképeivel és eljárásával világhirt szerzett. Kísérleteit, eljárásait és ajánlásait a nyugat-európai szakirodalom 1850 óta rendszeresen közölte. O volt egyébként az első hazai életképes fotószaklapnak az alapitója és szerkesztője is Kolozsvárott. (13) Sajnos az alkalom nem engedi meg, hogy tovább soroljam a dagerrotipizálás, majd fényképezés hazai úttörőit és részletesen foglalkozzunk eljárásaikkal. Meg kell azonban emlékeznünk a dagerrotipizálással lényegében egyidejűleg kifejlődött másik, és végső fokon fejlődőképesebbnek bizonyult fényképezési eljárásról, a papir pozitivnegativ eljárásról. E korban sokan kísérleteztek vele. A Hasznos Mulatságok c. lapunk 1839. április 13-i számában részletesen Ismertette a Kobell-Steinheil féle (14) eljárást, melynek során a papiros "salétromsavanyos ezüst olvadékával (15) megkenetik", s egy ráhelyezett tárggyal vagy képpel a napsugár hatásának tétetik ki, majd ammoniumklorid fürdő után vizben kiáztatva, "a rajzolat barna szinben a papirtömeg tulajdona marad ...".hozzátehetjük, ideig-óráig, mert fixálása megoldatlan volt. A nyomon követhető hazai kísérletek azt bizonyítják, hogy az eljárás közlése nem hullott terméketlen talajba. A papir pozitiv eljárás feltalálását mégis W. F. Talbot nevéhez fűzi a fotótörténet. Talbot 1839-ben a londoni Koyal-Society-hez intézett beadványában számolt be felfedezéséről, melyre "Kalotypia" néven 1841-ben szabadalmat kért. Eljárását, melyet éveken át tökéletesített, s -amely több kutató részeredményeinek szerencsés ötvözete volt, később tiszteletére "talbotipiának" nevezték el. (16) A talbotipiához hasonló eljárást dolgozott ki egy budai gyógyszerész, Kramolin Alajos is. Kramolin, bár Streliszky Lipóttól (17), a negyvenes évek ismert pesti dagerrotiplstájától, persze illő honorárium ellenében, megtanulta a dagerrotipizálást, és nem gyakorolta, megmaradt a maga taposta uton, melyről a Honderű egyik 1847. évi száma, - nem csekély lokálpatriotizmussal igy számolt be: "Budán Kramolin A. ur az arcképezésnek uj módját találta föl, melly minden tekintetben minden eddig ismertet felülmúl. Ugyanazon hűséggel, mellyel ezelőtt Daguerre' ezüst lemezein, jelennek meg itt a képek papíron, s még műértő szemek is nagyon hasonlónak találják azt az acélmetszvénnyel. Midőn még az angol Talbotnak sejtelme sem volt ezen találmány felől, már Kramolin urnái csaknem be volt végezve. Bizonyságul szolgálhat ennek azon körülmény, hogy Kramolin ur' képein nyoma sincs azon barnaságnak melly Talbot módszerét jellemzi." Egyébként az elmúlt évben a budapesti Szépművészeti Múzeumban rendezett angol grafikai kiállitáson talbotipiát is volt alkalmunk látni, s annak megfigyelése alátámasztotta azt a véleményt, hogy Kramolin más uton járt. A Kramolin-féle eljárással készült képeket szokássá vált "kramolinotipiáknak" nevezni. Tény azonban az, hogy Kramolin feltalálói elsősége nem igazolható. Ez a körülmény azonban a fényképezés hazai története szempontjából nem túlzottan jelentős. Kétségtelen, hogy mint Talbot kortársa, hazánkban első volt, aki dolgozott pozitiv-negativ eljárással. A megmaradt finom tónusú, művész felfogású részletgazdag kramolinotipiák színárnyalata és állaga bár igazolja, de nem tárja fel készítésük technológiáját. Kramolin eljárásának üzleti hasznosítására, igy szabadalmaztatására sajnos nem törekedett, ezért munkássága még nem eléggé ismert. Gyógyszerész volt, az is maradt, nem keresett más téren anyagi boldogulást. (18) A pozitiv-negativ eljárásnak viszonylagos olcsósága mellett csábító előnye volt, hogy egy felvételről sok másolat készítését tette lehetővé, mig a dagerrotipizálásnál