Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A pesti vízvezeték tervei (1857–1868)
DÓKA KLÁRA* A PISII VÍZVI/IIfK ITRVH (1857-IS(.S) Minden nagyváros fejlődésével, párhuzamosan egyre sürgetőbb Igény a vízellátás megoldása. I'est városát korábban néhány artézi kut, a házakban található ásott kutak, valamint közvetlenül a Duna látta el vízzel. A természeti adottságoknak megfelelően a talajvíz egészen közel volt, viszont a talaj laza szerkezete miatt ez a viz a leszivárgásoktól szennyeződött. A lakosság növekedése és a kapitalista átalakulás következtében nekilendült ipari fejlődés olyan nagy mennyiségű vizet igényelt, amit ásott kutakból nyert, vagy puttonyokban a Dunából hordott vizzel nem lehetett kielégíteni, Pesten a népességszám 1848-ra meghaladta a százezret, i857-ben 131 705, 1870-ben 200 970 volt. 1 ' A polgári forradalom után megváltozott a lakosság társadalmi összetétele, a városon belüli elhelyezkedése és életmódja is. A század elején a bel- és lipótvárosi háztulajdonosok vagy az itt élő gazdag polgárok megvették a "vizesember" portékáját, vagy a Dunára küldték cselédeiket; azonban az egyre jobban népesedő, a folyótól távoleső városrészekbe a vlzhordás megoldhatatlan volt. Míg 1848 előtt a viszonylag jelentős középosztály, a városban élő hivatalnokok és nemesek mellett a plebejus réteg csak kb. 37' -a volt az összlakosságnak, az 1800-as években a napszámosok, cselédek, gyári munkások aránya másfélszeresére emelkedett. (4H','| 2 ' A szegényebb lakosság az egyre nagyobbra épülő házakban zsúfolódott össze. Pesten a házak átlagos lakottsága 1870-ben 38 fő. Budán ebben az időben 17, Pozsonyban 25, Debrecenben 9, Szegeden 7 fő élt átlagosan egy házban.''' A szük lakásokban a köztisztaság fenntartása egyre több problémát okozott. Az orvostudomány fejlődése és bizonyos egészségügyi rendszabályok bevezetése ellenére is jelentkeztek a járványok. Nehéz volt az ipar vízellátása is. Az 1850-es években a kézműipar - megszabadulva a feudális bilincsektől - jelentős fejlődésnek indult. 1855-ben 71 timár, 145 molnár, G0 festő, 69 bognár, 51 fazekas, 101 kalapos, 392 lakatos, 63 mázoló, 29 szappanos, 43 szíjgyártó, 93 szűcs élt a városban a vizigényesebb iparágak képviselői közül.'*' Különösen magas volt a sör-, pálinkafőző iparosok, kávéház- és vendéglőtulajdonosok aránya, akik rendkívül sok vizet igényeltek. Még nagyobb nehézséget okozott a gyárak vízellátása. Az 18fi0-as években a gyáripar fejlődése még nagyobb lendületet vett. 1870-re már 14 gőzmalom működött, az 5 nagyobb szeszgyárban 11 gőzgép dolgozott, a Dreher sörgyár 463 munkást, az Első Magyar Serfőzde Rt. 260 munkást foglalkoztatott. A városban működő gőzgépek száma összesen 185 volt. 5 ' A városi tanács 1857-ben vetette fel először a vizvezetés megoldásának kérdését. Ebben az időben Amerika és Európa több városában volt már vezetékes viz (New York, Birmingham, Altona, London, Hamburg, Berlin); és az 1860-as évek elején megkezdődtek a bécsi vizvezeték munkálatai is. "Vízügyi Dokumentációs Ko/pont,1075 Budapest 19
