Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

TANULMÁNYOK - Károlyi Zsigmond: Huszár Mátyás szerepe a Körösök szabályozásában

Rendkívül fontosak az 1829-es határozatnak a mederszabályozásra és fenntartásra vonatkozó következő megállapításai: "a folyók kitisztított medrében a kender áztatását, a fokoknak és partoknak a halászat kedvéért való kiujitását, illetve kivágását tiltsák meg, a halászat csak hálók kai engedtessék meg... stb." Huszár 1823 évi javaslatában pedig még ennél is tovább ment: már ekkor pontosan megállapítani és szabályozni kivánta az öntözéshez és egyéb vízhasználatokhoz kivehető - és a vízfolyás önfenntartásához szükséges, bennhagyandó vízmennyiségeket! Huszár térképei alapján uj megvilágításba kerülnek a korabeli földrajzi munkák leírásai is, a terület gazdag és differenciált ártéri gazdálkodásáról. Hogy a legkülön bözőbb települések gazdasági élete is mennyire egybefonódott a vizekkel és a vizek használatával azt a következő példákkal szemléltethetjük. Gyuláról a következőket olvashatjuk Fényes Eleknél: "A városon keresztül folyik több csatornákra véve a Fejér-Körös, és nem meszsze tőle a Fekete-Körös, mely a Fejér-Körössel a Remetei és Keszi fokok (tutajozó csatornák!) által össze volt kötve, de néhány évekkel ezelőtt (t.i. 1829-34 között, Huszár által) ezeknek feje a Fekete Körösből való kiszakadásoknál betöltetett, mindazáltal az árvíz e környékén levő legelőt, réteket el szokta önteni." (Az igy megöntözött rétek vizeinek elvezetését szolgálta a XVIH. századi eredetű Itze- és Csíkos Canálls.) Az ellenpélda a 2700 lakosú és nagy - 21 800 holdas - határu Kornádi: "déli oldalától kezdve Békés megyéig három mföldet tartó nádas rét foglal helyet, melyet a Sebes-Körös folyama csinál és tart fenn, melynek áradásai miatt igen sok kárt szenved; más oldalról rák, hal, csík, vad madarak itt oly bőséggel vannak, hogy ezekkel a szegénység nem csekély kereskedést űzhet..." s.i.t. A rendszeres szabályozás előkészítését szolgáló 1829-1834. évi, Huszár által vezetett, munkálatok fo fékezője az volt, hogy ezek sikere a szegény nép ingyenes közmunkájától függött. Márpedig, ahogy a nagybirtok minden erejét latba vetette főleg a malomcsatornák, malomgátak fenntartása érdekében, ugyanúgy a szegénység is csak kényszer hatására vett részt a létalapját jelentő mocsárvilág felszámolásában. Érthető tehát, hogy a Huszár által megindított (majd Varga János és Beszédes József által folytatott) kezdeti Körös-szabályozási munkák eredménye igen korlátozott maradt; nemcsak a Huszár által tervezett kereteket nem érte el, de kevesebb volt annál is, amit 1829-ben hivatalosan elhatároztak. Ennek ellenére a végzett munka egyrészt az egységes meder kialakítása (vagyis a kiágazások, fokok stb. elzárása), továbbá a medertisztítás és a fejlesztés terén egyaránt számottevőnek tekinthető. Az összesített adatok szerint több mint 130 000 ölnyi medret tisztítottak ki, 46 000 ölnyit szélesítettek és mélyítettek, 15 000 öl csatornát és átmetszést emeltek ki - valamint 38 000 öl töltést építettek vagy állítottak helyre. Az nem Ismeretes, hogy a korai kiviteli terveket ki készítette, és ezek részleteikben mennyiben feleltek meg Huszár tervelnek. Az azonban vitathatatlan, hogy alapelveikben Huszár javaslatait követték, sőt általában a későbbi kivitelezés is megfelelt elgondolásainak: a Nagy-Körös Öcsödtől Mezőberénylg terjedő átvágásaitól kezdve a Berettyó alsó (Bakonszegtől - Szeghalomig terjedő) szakaszáig. Jelentős tervmódosítás lényegében csak két esetben történt: a Fehér Körösön, ahol Beszédes a folyó medrének alacsonyabb szintre vezetése helyett éppen egy magasvezetésü övcsatornát épített, hogy átmentse az ősi vizerőhasznositások lehetőségeit a rendszeres szabályozások korába. Lejjebb pedig az 1855. évi árviz tanulságai alapján kellett módosítani a Fehér- és Fekete-Körös egyesítésének tervét, hogy Gyula városát megóvják a további árvizek veszélyétől.