Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)
TANULMÁNYOK - Károlyi Zsigmond: Huszár Mátyás szerepe a Körösök szabályozásában
A "kor színvonalára emelt" térképezést illetően ugyanis nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Huszár tevékenysége során nemcsak az uj műszaki vívmányokra, eljárásokra, hanem a már akkor jelentős és nagymultu magyar térképezés gyakorlatára is támaszkodhatott. A XVHI. sz. derekától eltelt háromnegyed évszázad alatt a Körösök és a Berettyó völgyében működött helyi - megyei, kamarai és uradalmi mérnökök rendkivül gazdag térképanyagot hagytak örökül Huszárra és munkatársaira. A nagy elődök között olyan nevek szerepelnek, mint Ballá Antal, Gaszner Lőrinc, Vertics József, Bodoki Mihály (Békés vm. mérnöke) és ifj. Tessedik Sámuel. A korábbi térképek nélkül az addig páratlan méretű vizrajzi felmérés, amely egy országrésznyi területet - 285 n-öl mérföldet vagyis 16 400 km 2-t - ölelt fel, nem lett volna végrehajtható ilyen rövid idő alatt és ilyen - nemzetközi viszonylatban is kimagasló - szinten. A munka ugyanis nagyobbik felében a korábbi térképek reprodukciójából, és természetesen korrekciójából állott és csak kisebb részben kellett uj felvételeket készíteni. Ez a magyarázata annak is, hogy a Körös-felmérés 36 000-es lapjainak információs anyaga olyan rendkívül gazdag: gazdagabb, mint az egyidejűleg kezdett, de évtizedekig elhúzódó 2. katonai felmérés 28 800-as lapjai, vizrajzi és gazdasági anyagát tekintve pedig felülmúlja a II. József-féle felmérés 14 400-as felvételi lapjainak gazdagságát is. Egy közkeletű tévedés, sőt előítélet szerint a századvég és a XVHI/XLX. századforduló történetének legfontosabb térképi forrása a II. József-féle katonai felmérés és ország leirása. Az ezzel kapcsolatos túlzó értékelést, nem ismerve a helyi mérnökök munkáját, sajnos a korábbi vízügyi történetírás is átvette, pedig már néhai Fodor Ferenc figyelmeztetett arra, hogy a több vonatkozásban kétségtelenül úttörő katonai felmérés éppen vizrajzi szempontból a legmegbizhatatlanabb. Aki behatóbban foglalkozik e lapokkal, annak előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy a Josephlnische Aufnahme valójában csak a Radnóti értelmében vett "térkép": stratégiai tereppontok leltára, vagy mai kifejezéssel élve "cél-térkép", amelyen a bemutatott terület nem az ember tényleges környezete, életének kerete és tevékenységének tárgya. Márpedig az ember és a társadalom múltját kutató történelem számára forrásértéke, dokumentum-értéke elsősorban az olyan térképeknek van, amelyeken a táj az emberrel kölcsönhatásában ismerhető meg. Ilyeneket pedig az "átutazó" katonai mérnökök nem készíthettek; ez csak a területen - és a néppel együtt - élő helyi: megyei, kamarai és uradalmi mérnököktől várható. Valójában ezek tehát a kor történetének igazi térképi forrásai: gazdaság-, település- vagy helytörténetének legmegbízhatóbb dokumentumai. Gazdag információs anyaguk, egységes méretük miatt közöttük is a legértékesebbek a - korábbi eredményeket is összesítő, helyesbítő - nagy vizrajzi felmérések lapjai, amelyek maguk Is közvetlen gazdasági célokat, a meglévő állapotok átalakítását célzó vizszabályozások előkészítését szolgáltak. Ezek sorában pedig a legelső a Huszár-vezette Körös-, Berettyó- és Tisza-felmérés hatalmas anyaga. Külön hangsúlyozni szeretném a Tisza-felmérést, mert - és ez kevéssé ismeretes - Huszár nemcsak a Körös és Berettyó vidékével foglalkozott. Felvételei - a Közép-Tisza és a Körösök vizrajzi kapcsolatának felismerése alapján - kiterjedtek az egész Közép-Tiszára, sőt a mai Alsó-Tiszára is Szegedig illetve a mai országhatárig. (A részletes felvételi lapok anyaga felfelé Tisza-Nánáig és Abádig terjed, az áttekintő térképek legészakibb pontjai pedig Tokaj és Szerencs.) Huszár Mátyásnak a Körösvölgy vízrajzáról szóló és a felmérés alapján készített, mind ez ideig publikálatlan tanulmánya, az ehhez csatlakozó szabályozási javaslattal (terv-koncepcióval) együtt, meggyőzően mutatja, hogy Huszár nemcsak kiváló geodéta és térképész volt, hanem kitűnő hidrológus, sőt a hidrometría első ismert hazai
