Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

KRÓNIKA - Gazda István: Úttalan utakon

történészek, közgazdászok, szociológusok és technikatörtónészek vitatták meg a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága és a Lengyel Történeti Társulat védnöksége alatt. A levéltári anyag hiányosságai, háborús károk miatt számos gyár történetét kizárólag visszaemlékezések alapján lehetett rekonstruálni. Ezt a rekonstrukciós eljárást használják a történeti időkben mutatkozó technikai színvonal és gyári berendezések fejlődésének esetében is. Következő nap került előadásra és megvitatásra a második témacsoport, a metodológiai problémák keretében a szocialista üzemtörténetírás általános és egyedi kérdéseinek köre (I. P. Osztapenko), a tudományos és amatőr gyűjtőhálózat szervezése (K. Vas és H. Czihak), az üzemi krónikaírás és a szakszervezetek ezzel kapcsolatos feladatainak ismertetése (L. Kieszczynski),az üzemtörténet-írás szervezeti formáinak felvázolása. I. P. Osztapenko szerint „részletesen foglalkoznak a művek a termelés átalakításával és a békés építés feltételei között folyó termelésre való átállással, foglalkoznak még az új rekonstrukció kérdéseivel, valamint a közben felmerült nehézségekkel is. A termelés fejlesztésének időszakában alapvető jellegzetességgel és sajátossággal tájékoztatnak e művek a fejlődés és a technika tökéletesítéséről, az új gépek megszerkesztéséről, a mechanizációról és a felszerelések létrehozásáról." Tehát az üzemtörténeti leírások a figyelemre méltó részleteket folyamatukban tárják elő a technikatörténet művelője számára. A módszertan további kidolgozását szolgálta Sipos Péter előadása az üzemtörténet és a munkásmozgalom-kutatás viszonyáról és Sárközi Zoltán összefoglalása a vállalattörténet-írás főbb forrásairól. Az elmúlt negyedszázadban fejlődésnek indult új ipari létesítmények történetével kapcsolatban kizárólag szocialista országok kutatói ismertették tartalmas elemzéseiket a konferencia harmadik napján (H. Radant, B. Bzserzinszkij, Z. Simoncic, Szekeres J., Oltvai F., Lakatos E.). Az előadók színvonalas tanulmányaikban tárgyalták a meggyorsult iparosítás, a munkásosztály generációs összetételének változása, a gépesített termelőszövetkezetek jelenkor-történeti forrásgyűjtő tevékenysége kérdéseit. Végül az üzemeknek környezetük gazdagsági és társadalmi fejlődésére gyakorolt hatása témakörében két értékes szinoptikus eszmefuttatást (I. V. Voszkreszenszkij és 0. Kána), két leíró jellegű helyi üzemtörténeti monográfia tanulságos vázlatát hallhatták a konferencia részvevői (Pera F. és Puskás V.). A nemzetközi üzemtörténeti konferencia végeredményben alapot teremtett a tudományos összehasonlítás számára, tisztázta az üzem történet fogalmát és tárgyát, megállapította az új tudományág komplex és egyben interdiszciplináris jellegét. Hozzájárult az elvi-módszertani problémák megvilágításához, elemezte az üzemtörténetnek a hely- és munkásmozgalom-történettel való szoros kapcsolatát és összefüggéseit a gazdaság- és technikatörténettel is. A technikatörténeti muzeológia a termelési folyamatok rekonstrukciójához és a termelés szélesebb összefüggéseinek a bemutatásához haszonnal támaszkodhat a jövőben a hitelességre és sokoldalúságra törekvő üzemtörténeti monográfiákra. Dömötör Ákos ÚTTALAN UTAKON A MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottsága 1972. novemberében tartotta első konferenciáját: „A magyarországi tudomány- és technikatörténet." címmel. Az előadások anyaga a Bizottság kiadásában megjelent. A konferencia talán többet, talán kevesebbet adott, mint a fent megjelölt cél.