Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Bendefy László: Az abszolutizmus korának technikatörténeti anyaga az Országos Levéltárban
TANULMÁNYOK BENDEFY LASZLO* AZ ABSZOLUTIZMUS KORÁNAK TECHNIKATÖRTÉNETI ANYAGA AZ ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A BÁNYAÜGY FEJLŐDÉSÉRE A negyvennyolcas szabadságharc összeomlását követő két évtized története minden vonatkozásban eléggé feltáratlan időszaka a magyar történelemnek. Ennek oka is érthető. A kiegyezés utáni félszázadban szinte fellélegzett a nemzet, s a múlt keserveinek bogozása helyett a politikai, kulturális és nem utolsó sorban a műszaki, s ipari építő munka nagy feladataihoz fogott. Mire pedig megértek már az idők arra, hogy történészeink az elnyomatás kora (röviden: a Bach-korszak) történetének rendszeres feltárásába kezdhettek volna, már benne is voltunk az első világháborúban, amivel és amely után sok minden merőben más fordulatot vett. Olyannyira mást, s az egész nemzet számára annyira újat, hogy nem csodálkozhatunk azon, hogy az abszolutizmus korának történeti kutatása háttérbe szorult. Érdektelenné vált? Azt hiszem, nem; hanem továbbra is, miként a kiegyezést követő öt évtizedben irányítottan, de ki nem mondottan, tabu maradt. Joggal kérdezhetjük Vörös Károllyal 1 „ha a dualizmus korának történetíróit az abszolutizmus kora problémáinak tüzetesebb vizsgálatából és tárgyalásától vissza is tartotta a „helytelenül értelmezett történeti távlat" hiánya, vajon miért maradt az érdeklődés határán kívül ugyané za problémkör a két világháború közötti időben ?. E korszak rövid két évtizedéből viszonylag roppant tömegű, abban az időben még rendezetlen iratanyag maradt fenn 1 . Az országos és területi levéltárainkban őrzött anyag talán 3/4 része lehet az egész ide vonatkozó írott hagyatéknak, mertBécs levéltárai még mindig hatalmas mennyiségű, Magyarországra vonatkozó archivális anyaggal rendelkeznek ezekből az időkből. Ez az anyag a kiegyezés utáni évtizedekben el volt zárva a magyar kutatók elől, ugyanis az Országos Levéltár mai korszerű épületébe 1920-ig be sem költözhetett, így a Bachkorszak iratai a kutatás számára gyakorlatilag hozzáférhetetlenek voltak. De kinek lett volna kedve e gyászos korszakban történeteket kutatni és publikálni 1916-ig, ugyanazon „apostoli király" idejében, aki korábban a nemzet legjobbjait százával küldte vesztőhelyre és ezrével a börtönökbe. A gyors érvényesülés lehetősége azoké volt, akik még a régibb múlt eseményeit is az Udvar szája íze szerint tálalták a nemzeteié. Természetes, hogy ezt a hatalmas irat és dokumentum-anyagot a kiegyezés utáni időkben nem is szándékoztak úgy rendezni, hogy annak jwlitikailag közömbös része, a technikatörténeti szempontból értékes iratok, a kutatók számára hozzáférhetők legyenek. Az is igaz azonban, hogy ebben az időben a technikatörténeti kutatás fontosságát még nem ismerték fel. Ezzel is magyarázható, hogy ennek a több ezer métert kitevő iratanyagnak kutatására csak napjainkban került sor. * 1122 Budapest, Maros utca 36
