Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Karlovits Károly: Kruspér István a geodéziai műszertervező

44 OMMA: Gysz.: 413 1/8. Studien-Zeigniss 3 843. aug. 8. 45 A műszer a TIT Uránia Bemutató Csillagvizsgáló gyűjteményében (Bp. I. Sánc u.) Védett: V.1348. A műszer leírása: Kmeth Dániel: A Tsillag-vizsgálat Szerzeményének folytatása Budán. Tud. Gyűjt. Pest 1817 (9 db) 127. p. „7 A Napmérő (Heliometrum) átmérő tsillagoknak á' holdtul való távulléte a' nap', hold' és planéták' átlója' megmérésére alkalmatos eszköz; hanem mej Reichenbaeh műházából még el nem hozatott." (Az első magyar nyelvű leírás a heliométerről.) 46 Antonius Martonfi (Mártonfi Antal): Inita Astronómica Speculae Batthianianae Albensis in Transilvania, (A gyulafehérvári, Batthyány-féle csil lagvizsgálóalapítása.) Alba Carolina (Gyulafehérvár) 1798. A Dollond-féle heliométer kópét közli: Zemplén Jolán. (A kép aláírása sajnálatos nyomdai tévedés folytán: „Hőmérő a gyulafehérvári csillagvizsgálóból). A magyarországi fizika története a XVII. században, Bp. 1964. 371 p. (106. ábra). 47 A kísérleti készlet összeállítása csak 1972-ben sikerült, egyes darabjai már 1968-ban előkerültek, ekkor még, mint távcsöves vonalzót kezeltük szállítóládájával együtt. (Lsz.: 68.274.1.) A heliométerrel ellátott tubust külön (Lsz.: 68.182.1.) kezeltük. A készlethez tartozó okulár mikromóteres tubus csak 1971-ben került gyűjteményünkbe, mint ismeretlen műszer töredék (Gysz.: 3121). Hiányzó tartozékok: talpas libella, tengelylibella, a Ramsden rendszerű okulár. 48 A leltárkönyv bejegyzése szerint: „D8 Távcsöves vonalzó mag. körívvel és irányító csavarral. Becsérték 15. — Ft." (A kísérleti készlet szállitóládájában D8 szám megtalálható.) A távcsöves vonalzó talpán az alábbi véset: STEFFEN J. in OFEN Szent-Iványi Gy. (i. m. 268. p. 15. ábra) is, mint távcsöves vonalzót ismertette. 49 K. I. Földmértan 169 - 171. p. 50 Faith János optikus és mechanikus; Bátaszéken született, Bécsben ós Drezdában is dolgozott, 1843-tól követhető munkássága Magyarországon. Optikai lencsét csiszolt Jedlik részére. Több eredeti számlája az 1843 — 65. évekből (A Szent-Benedek-rend Központi Főkönyvtára, Pannonhalma; Jedlik osztógép fiók). 51 K. I.: Földmórtan 174 - 175. p. 52 Schell, Ant.: Die Tachymetrie mit besonderer Berücksichtung des Tachymeters von Tichy u. Starke. Wien 1880. OMM. Gyűjteménye 68.226.1. 53 Oltay Károly: Geodézia tan- és kézikönyv mérnöki használatra (III. kiadás) Bp. 1943. II. k. 111. p. Bárány N.: i. m. III. k. 387. p. 54 V.ö.: jegyzet: 9. 55 Oltay K.: Geodézia (1943) II. k. 106 - 107. p. 56 Oltay K: Geodézia (1943) II. k. 95 - 107. p. Bárány N.: i. m. III. k. 356 - 362. 57 K. I. Földmértan 183 - 185. p. Kruspér itt tévedett; a heliométer feltalálója nem Fraunhofer (1787— 1826) — amint több külföldi és magyar lexikon is közli, hanem munkássága nyomán vált általánosabban ismertté. Fraunhofer érdeme, hogy — a korábban feltalált elv szerint — a heliométer mérőrendszerét tökéletesítette, ezáltal a műszer pontossága nagymértékben megnőtt. Az objektívmikromóter alapgondolata Savery (1743) nevéhez fűződik, az első kivitelező az angol Short és Dollond cég. Ekként írja le Mártonfi (v.ö. jegyzet 46. i. m. 45. p. lábjegyzetében), a modern optikai irodalmakban pedig Bárány N. (v.ö. jegyzet 6. i. m.II. k. 99. p.). A heliométer első magyarnyelvű leírása 1817-ből származik (v.ö. jegyzet 45.). A heliométer fogalmának kettős értelme a magyar lexikon irodalomban először; Egyet. Magyar Enciklopédia 1871. IX. k. Heliomter címszó alatt: 1. Csillagászati szögmérő eszköz. „2. olyan hőmérőt is jelent, melynek segítségével a nap hősugarainak a körlég általi elnyelését meghatározhatjuk..." A heliométer fogalmának pontos és szabatos meghatározását megtaláljuk a Term. Tud. Lexikon (1966) 1U. k. 134. p., azonban az itt közölt kép téves, mert nem heliomótert ábrázol. 58 K. I.: Földmértan: Előszó V. p. 59 K. I.: Földmértan 561 - 566. p. 60 V.ö. Jegyzet: 48. 61 OMM. Lsz.: 68.181.1 - 2. 62 K. I.: Földmértan: Előszó VI. p.