Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Karlovits Károly: Kruspér István a geodéziai műszertervező
Feltesszük, hogy az a és T-ben levő hibák olyan csekélyek, hogy azoknak szorzatát, mint másodrendű mennyiséget az első rendűhöz képest el lehet hanyagolni. Tehát elegendő pontossággal lesz: T.Zla + azíT = 0 vagy4^ Ezen egyenlet is azt mondja, hogy ha T-t bizonyos annyadrészéig biztosan meg akarjuk határozni, az a szöget is annyadrészéig biztosan meg kell mérni. „Tegyük fel most, hogy T = 100° (öl), a = 1° (öl) akkor a = 0,01, mely ívnek körülbelül 35' = 2100" (szögperc, szögmásodperc) felel meg. Ha tehát 100° (öl) távot 0,l°-ig (öl) pontosan meg akarjuk határozni, ami az egésznek 1/1000-ét teszi, akkor az a = 2100" szöget 2" (szögmásodperc) pontossággal kell megmérni, mi tökéletesebb szögmérők által is csak hosszabb munka után, a régi tökéletlenebb szerkezetűek által pedig éppen nem eszközölhető. Ha pedig T ... 3 — 4-szer nagyobb volna, akkor a annyiszor kisebb lenne, tehát egy m. percnek csak kis tört részcsekéjének lenne szabad hibázni; pedig később látni fogjuk, milyen nehéz, s milyen tökéletes műszerek kívántatnak ahhoz, hogy valamely szöget csak l"-ig is pontosan meg lehessen mérni. A mérnököt (geodétát) különösen ... az érdekli, minthogy a gyakorlatban csaknem minden pont többé kevésbé annyiban hozzáférhető, hogy abban a segéd egy rudat felállíthat. „Ha a megmérendő távnak mind a két végpontja a hozzáférhető, a szögmérésre következő műszerek használtatnak: „Ha a megmérendő egyenes vonal hajlott síkon vagy görbe felületen fekszik, akkor . . . annak vízszintes vetületét kell meghatározni (vízszintesre redukált táv). Ennek különböző módjai vannak, u.m: a mérő-asztalhoz tartozó távcsöves vonaszt (távcsöves vonalzót) ábrázolja, melynek most csak azon részeit vesszük figyelembe, amelyek a vízszintesre áttétel eszközlésére szolgálnak. Ezek, a távcső tengelyeinek tokján szilárdul megerősített, függőleges állású, beosztott ív M. és a távcső tengelyén megerősített, vele együtt forgókar N, melynek egyik végén egy Nonius van elhelyezve. Ennek segítségével a magassági ívet ő' pontossággal le lehet olvasni. A beosztás kezdőpontja az ív közepén úgy van megállapítva, hogy ha a távcső irányvonala a vonasz lapjával párhuzamos, akkor a mutató 0 (szögértéken) áll. Hogy a távcsőnek a függélyes síkban finom mozgást lehessen adni, az M és N közé egy szorító és paránymérő készülék van iktatva. . . . Ha tehát az L csavar meg van eresztve, az N kart szabadon fel- s lefele lehet hajtani; ha pedig meghúzatik, ekkor a kart a k csavar által finom mozgásba lehet hozni." Kruspér nem írja le, hogy a távcső hüvelye három darabból áll és az objektívcső, valamint az okulárcső a közép részből kicsavarható és cserélhető. Ugyanis a távcsőhöz 2 db objektívcső, 2 db okulárcső van, a megfelelő kísérleti mérés összeállítására. A távcső optikai elemeit valószínűleg szintén Pesten készítette Fajth János optikus, aki az 18C0-as években optikai üzemet tartott fenn és információink szerint — Steffennel kapcsolatban állt — optikai lencsók csiszolásával is foglalkozott 50 . A távcső objektívei achromatikus rendszerűek (2 tagú ragasztott lencsével). Szabad objektív nyílásuk 0 33 mm gyújtótávolságuk cca. 315 mm. A megmaradt 2 okulár Huygens rendszerű, fordított képet adnak, gyújtótávolságuk cca. 100 mm. A távcső nagyítása 30-szoros (14. ábra). „Csavar paránymérő (okulár-mikrométer) 51 Sokkal nagyobb pontosságot szolgáltat a csavar paránymérő. Ez áll egy (15. ábra, 16. ábra), a távcső gyúpontjában az a, a vezetékek közt fel, s alá mozogható rámából b, melynek felszínén egy vízszintes fekvésű pók szál c van kifeszítve, ós egyik oldalán egy finom metszésű csavar d megerősítve, melynek anyája e, a csak hosszában mozogható orsó körül foroghat. Az anyacsavar kerülete 100 egyenlő részre van beosztva, melyen egy fordulatnak 1/100 részét, sőt miután egy osztályrészt még szabad szemmel 10, legalább 5 egyenlő részre biztosan be lehet osztani, annak 1/500 részét le lehet olvasni. Az egész fordulatokat egy, a ráma belső űrében az f, f, csavarokkal megszorított diaphragma felületén levő fogas rudacskán g lehet megszámlálni, melyen a fogacskák a csavar lépéseivel egyenlők; ennélfogva az irányszál, minden csavarfordulással, egy i foggal megy odább. E beosztás kezdőpontja egy pókszállal m van megjelölve, mely diaphragmán a c irányszállal párhuzamosan feszíttetik ki. Ezen kívül a diaprahám még egy másik szál h is van, az előbbire merőlegesen, kifeszítve, s ezek együtt a távcső keresztszálait képezik. Ezen keresztszálak, a c szálnál egy kevéssé mélyebben feküsznek azért, hogy az utóbbit felettük el lehessen tolni, anélkül, hogy egymásba ütköznének. Végre megemlítendő, hogy a k rugó a rámát mindig felfelé tolja, s ekképpen a csavarnál a holt mozgás elháríttatik.
