Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Szilárd Béla fotokémiai munkái
nél nem lehet látni. „Hullák, melyeken esetleg a küzdelemnek semmi nyoma nem látszik, lefotografálva még az ujjnyomokat is elárulják ... teljesen elmosódott vérfoltok, alig, vagy egyáltalán ki sem vehető vércseppek kiváló élességgel fotografálhatók." 63 A másik írás 64 „fegyenctípusok" tanulmányozásával kapcsolatos. A Szilárd korában népszerű, a büntetőjog antropológiai irányzatának nevezett, Lombrosoféle elmélet fotográfiai vizsgálatáról van itt szó. Az elméletnek az a lényege, hogy az ún. bűnöző típushoz tartozó emberek fizikai, biológiai tulajdonságaikban különböznek a normális emberektől, így az ilyen adottságú személyekkel szemben a társadalomnak preventív intézkedéseket kell tennie. Szilárd beszámol arról, hogy az angol F. Galton elindította, majd a francia Batut folytatta az ún. integráló eljárást, amely az arcokat egyetlen lemezre veszi fel, ennek következtében a közös arcvonások felerősödnek, a különbözők pedig elmosódnak. Ez az eljárás elvileg alkalmas az embertípusok tanulmányozására. Hogy ne marasztaljuk el Szilárdot elhamarkodottan a fajelmólethez rendkívül közel álló Lombroso-elmélet elfogadásának ügyében, álljon itt közleményéből a következő: „Arra a kérdésre, hogy az eljárás mint tudományos módszer megállja-e a helyét, nehéz felelni. Ez tisztán attól függ, hogy elfogadjuk-e a típus létezését vagy sem? Lehet, hogy ilyenek vannak, lehet, hogy nincsenek." 65 Szilárdot minden bizonnyal az integráló fotográfia technikája érdekelte elsősorban. Ugy látszik Szilárd olyan behatóan tanulmányozta a fényképezés igazságügyi alkalmazását, hogy a minisztérium perspektívát látott benne. Közelebbi adat azonban nem áll e kérdésről rendelkezésünkre. A párizsi út Szilárd számára nagyon sokat jelenthetett. Első külföldön megjelent publikációi közül önéletrajzában azokat emeli ki, amelyeket a Francia Tudományos Akadémián Henry Poincaré mutatott be. Ezek egyike a jodoform bomlásáról szóló már említett vizsgálatok kivonata, a másik (más helyen tárgyalandó) kolloidikai cikk. 66 Henry Poincarét nagyon tisztelhette Szilárd. Hivatásának tekintette, a „francia tudomány népszerűsítését" Szemben a Magyarországon „túlságosan gyökeret vert német tudományos mentalitással", 67 ennek során egy későbbi magyarországi utazásán előadást tartott Poincaré filozófiájáról, sőt ő fordította magyarra a Tudomány és feltevés c. Poincaré művet. 68 A párizsi ösztöndíj fő haszna azonban a radioaktivitással való beható foglalkozás volt, amelynek részletei tiilfeszítenék e cikk kereteit. A fotokémiai munkásság befejezéseként megemlítjük, hogy kiutazása után Szilárd nem foglalkozhatott túlságosan sokat a fényképezés ós a fotokémia kérdéseivel. 1909-ben jelent meg utolsó idevonatkozó irodalmi ismertetése. 69 A fényképezés kérdései valószínűleg azért továbbra is érdekelték. Egy a hagyatékban fellelhető levél, amelyet Vámbéry Rusztem 1908-ban írt Szilárdnak 70 a törvényszéki fényképezéssel kapcsolatos javaslatára, arról tanúskodik, hogy Szilárd az ösztöndíj eredeti céljának valamennyire eleget tett. Szilárd dicséretére álljon itt Vámbéry néhány sora: „Nagyon köszönöm a fotográfiákat, melyek bizonyítják, hogy tudósban művész lélek is lakozhatik és pedig, mint a küldött értekezések ékesen tanúsítják anélkül, hogy a tudománynak abból kára származnék." Szilárd Béla későbbi pályafutása során a sugárzás okozta kémiai folyamatok közül a radioaktív sugarakkal és a radioaktivitás egyéb kérdéseivel foglalkozott.
