Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Palló Gábor: Szilárd Béla fotokémiai munkái
A fotoszintézissel aktívan nem foglalkozott, bár — mint később látni fogjuk — ez a terület sem volt ismeretlen számára. Szilárd doktori diszertációja, illetve szerves kémiai munkái is tükrözik a tudomány és ipar kapcsolarára vonatkozó előremutató szemléletét. Ennek kapcsán érdemes felidézni a magyarországi szerves kémia történetének egy fontos epizódját A szerves-szintetikus ipar nemcsak a XX. sz.-i kémia, hanem az egész tudományos-technikai fejlődés döntő része. Hogy csak a legfontosabb ágazatait említsük, a gyógyszergyártás, a műanyagok kutatása és gyártása századunk fejlődésének jellegzetességei közé tartozik. A legfejlettebb európai országokban a szerves kémia jelentőségét idejében felismerték és mind a tudományos kutatás, mind az oktatás, mid pedig az ipari alkalmazás terén jelentős erőfeszítéseket tettek. A század első éveiben súlyos elmaradást tapasztalhatunk, a magyarországi szerves kémia mindenvonalán. Magyarországon ebben az időben még nem alakultak ki a szerves kémiai alapú üzemek, ennek megfelelően nem fejlődött a szerves kémia oktatása és a tudományos kutatás sem. 30 A kémia kiváló képviselői, látva a nagymértékű lemaradást, bírálták a fennálló helyzetet. A Vegyészeti lapok hasábjain folytatottvita ékesbizonyság erre. 31 A XX. sz-i tudomány és technika jellegzetes jelenségének kell tartanunk azt a tényt, hogy a szerves kémia Magyarországon először a Műegyetemen kapott tanszéket. Jellegzetes, mert jelzi a bevezetésünkben említett megváltozott viszonyt a tudomány és a technika között. A szerves kémia tudományának fejlődése elválaszthatatlan a szerves vegyipar igényeitől. A Műegyetem — jellegéből adódóan — közelebb állt az ipari gyakorlathoz, így rugalmasabban tudott reagálni az ipar szükségleteire. Magyarországon az első szerves kémiai tanszék 1913-ban alakult Zemplén Géza vezetésével. A Műegyetem még rendszerezés alatt álló levéltárában olyan adatra bukkantunk amely szerint Ilosvay Lajos — felismervén a vegyipar fejlődésének sürgetését — már 1907-ben szorgalmazta a szerves kémia tanszék felállítását. Ilosvay (tudomásunk szerint eddig publikálatlan) beadványából idézzük a következőket 31 : • „Ha a német-francia- vagy angolországi állpotokat tekintjük a chemia gyakorlati alkalmazása terén, azt tapasztaljuk, hogy a tudomány vezeti az ipari vállalkozást, atudomány ad eszméket, tanácsokat, eddig még ki nem zsákmányolt területek elfoglalására: mi, fájdalom, elégtelen anyagi eszközeinkkel nemcsak nem vezetünk, demég a gyakorlat után is csak lassan ballaghatunk. Mindennapos óhajtás a magyaripar fejlesztése. Ha egy tudományág tüzetesebb mívelését nem méltóztatnék elegendő oknak minősíteni az Organicus chemiai tanszék szervezésének érdekében, méltóztassék a közóhajtást mórlegelni és indítványomat egyhangúlag elfogadva közreműködni, hogy egy újabb munkakörnek véleményem szerint még haszonnal kecsegtető részeire újabb nemzedéket előkészíthessük." Nem valószínű, hogy a helyzet lényegét jobban meg tudnánk ragadni, mint a kortárs Ilosvay. A vázolt körülmények között mindenképpen haladónak kell tartanunk Szilárd doktori értekezésének összefoglalásában kifejtett törekvését: „Gyakorlati haszna e tanulmánynak az volna, hogy ilymódon az összes alkoholátok és karbonsavestersók elektrolytikus úton kényelmesen előállíthatók." Célja, mint munkásságának nagy részében, nemcsak a tudományos eredmények számának szaporítása, hanem a gyakorlat lehetőségeinek tágítása is. 33
