Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

MŰSZAKI SZAKMÚZEUMOK - Sz. F.: Az ember és műszerei

3. ábra. A XVIII. századi magyarországi földrajzi fokmérések emléke A jelenre természetesen csak utalások történtek, amiben számos műszergyár volt segítségre. Köztudott, hogy hazánkban jelenleg sok területen a világ élvonalába tartozó, nagyipari műszergyártás folyik. Ennek messzire visszamenő történelmi előzményei vannak, amelyeket a kiállítás hangsúlyozott. Legrégibb erre vonatkozó adatunk a 15. századból származik. Az elmúlt évi Kopernikusz évforduló alkalmából többízben is említést nyert, hogy a krakkói egyetem műszerei, — amelyeket Kopernikusz is használt —, Budáról kerültek oda. A 18. században megindult hazánkban is a mérnökképzés. A vízszabályozás volt a legfontosabb feladat. A kiállításon látható volt egy 1782-ből származó, az Alföld délkeleti részét tartalmazó kéziratos térkép. A táj nagyrészét víz borítja. Ez a magyarázat a hazánkban szükségszerűen jelentkező víz és földmérésre szolgáló műszergyártás fejlődésére. A múlt század első felében, már számos jónevű műszerészműhely működött hazánkban, pl. Kuss, Haurant, Erlanger, Konovszki, Csomortányi, majd később a Süss műhely, és mások. Egyikük-másikuk ma működő nagyvállalatok bölcsője volt. Az Országos Műszaki Múzeum alapító határozata intecióinak megfelelően törekedett minél több hazai gyártású történelmi műszer bemutatására. Külön hangsúlyt kaptak a múltbeli magyar tudományos eredményék, amelyek teljesen új műszerkonstrukciókat tettek lehetővé, vagy más szempontból voltak úttörő jelentőségűek, így Eötvös Loránd híres torziós ingáját és forgómérlegét, Kruspér István és Bodoia Lajos szintező műszereit, Gáthy István szögtükrét, tekinthették meg a látogatók.