Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

MŰSZAKI SZAKMÚZEUMOK - P. Nagy Sándor: A Magyar Vegyészeti Múzeum

8. ábra. A reformkori vegyészet általános helyzetének a bemutatása fémkohászattal veszi kezdetét. A XII. és XIII. században Magyarország legfőbb exportcikke az arany és ezüst volt, amelyekhez a XIV. századtól kezdve a réz is hozzájárult. Az arany és ezüst elválasztására ipari méretben a salétromsavat, továbbá a réznek a réztartalmú bányavizekből történő kinyerésére a vassal való cementációt, elsőként hazánkban használták. A kiállítás bemutatja, hogy miként fejlődött a fémkohászattal kapcsolatban az elemző (analitikai) kémia is, melynek egyik eredménye Magyarországon a tellur felfedezése volt (Müller Ferenc — 1784.). A tudományos kémiával az 1735-ben alapított Selmecbányái Bányászati Iskolában (1763-tól Akadémia) kezdtek foglalkozni. Az első kémiai tanszék is itt létesült, itt vezették be először a felsőoktatásban a laboratóriumi gyakorlatot. Ez a módszer innen terjedt el világszerte. A XVIII. században létesültek hazánkban az első manufaktúrák, ekkor kezdődött a természeti kincsek iparszerű feldolgozása. Salétromra a puskapor felfedezése óta volt szükség. Elsősorban a száraz alföldi területeken, a talajfelszínén kivirágzó salétromot sepregették össze a puskapor gyártásához. Később, amikor ennek mennyisége kevésnek bizonyult, az istállók földjének a kilúgozásával is állítottak elő salétromot. Hamuzsírt (kálium-karbonátot), a hamu kilúgozásával kezdetben inkább csak az üveggyárak készítettek saját szükségletükre. A XVIII. század közepétől kezdve azonban a nyugati textilipar igényének a fedezésére sok hamuzsírt termeltünk, melyből már 1764-ben közel 40 000 mázsát exportáltunk. A kiállítás makettje az akkori, messze földön híres, magyar hamuzsírfőzős huta (szalaj-ház) rekonstrukciója.