Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Bartók Imre: A szemüveg története Magyarországon
Az első hazánkba került szemüvegek keretük szerint a szegecselt és a bőrszemüvegek voltak. Mindkettőből maradt egy őspéldány. A XVI-ik század elejétől az ún. szegecselt pápaszemek (Nietbrille) készültek, melynek egyik őspéldánya 1948ban a budai királyi vár ásatásai közben került napvilágra, s jelenleg a Magyar Történelmi (volt Vár-) Múzeumban őrzik. Ennek kerete fémből (ezüstből) készült, hossza 82 mm és megmaradt lencséinek törőereje convex 2.0 D. Anyaguk optikailag csiszolt kvarckristály; kissé karcosak, borúsak. A lencsefoglalat karikája, mint Györffy István írja 16 , a hídcsatlakozásnál az üveg könnyebb beerősíthetése végett nyitható és szegecs rögzíti, egyúttal ez az egyik szegecs, a kettő közül, mely a foglalatot a hídhoz is rögzítve tartja. Történészeink a szemüveget a mellette talált és ismert korú használati tárgyak alapján a XVII-ik századi olasz vagy német készítésű munkának tartják 17 . Itt említem, hogy az 1949. évi budavári ásatások folyamán az 1601-es, vagy az 1686-os ostrom következtében elpusztult szemüvegkészítő műhely, vagy kereskedés (?) maradványaiból színes üvegek kerültek felszínre (1. utóbb). Magyar vonatkozásban a legelső szegecselt pápaszem-ábrázolás Zsigmond királyunkhoz fűződik. — A würtembergi Aulendorfban Königsegg Gusztáv gróf birtokában volt egy — az 1414— 18-ig tartott — konstanzi zsinatot ismertető eredeti illusztrált verses kézirat, melyről negyven fotográfiai másolat készült. Egy ilyen másolat a mi Egyetemi Könyvtárunkban is volt, mely azonban jelenleg nem található ott. E másolatról készült fotográfia id. Csapody István közleményében (Természettudományi Közlöny, 1890. évf. 341. old.) található. A kép azt a jelenetet ábrázolja, amikor Zsigmond magyar király Milano urát herceggé avatja. A kép baloldalán a király, előtte térdepel a herceg, közöttük hátrább a felavatási oklevelet felolvasó szekretárius áll, orrán — orrcsíptetőnek tetsző — szegecselt pápaszem látható, melynek két felét a homlok elé egyenesen felnyúló, s csuklóban találkozó kettős rugó szorítja az orrhoz. Egy fennmaradt másik kéziratmásolaton Zsigmond király lovagot avat (Ulrich von Rosenthal, Krónika, Egyetemi Könyvtár, Prága). E másolaton az előbbi képen szereplő személyek fordított sorrendben, jobbról-balra láthatók. A Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában található a bőrszemüveg egypéldánya, melyet 1928-ban Höllrigel József múzeumi őr talált az 1512-ben készült liptószentandrási szárnyas oltár tisztítása közben az oltárszekrényben. E leletet Magyary Kossá Gyula 18 1931-ben ismertette. Ezen — a mai csíptetőhöz hasonló — szemüvegnek csupán a cserzett marhabőrből készült 94 mm hosszú kerete maradt meg, s a foglalat karikái 35 mm szélesek. A keret orrfeletti részébe csillagocskák és más figurális díszítések, s egy A betű vannak préselve. A szemüveg az orrháton természetesen nem állott meg, hanem olvasás közben kézben kellett tartani csakúgy, mint az összehajtható és szétnyitható, szöges ízülettel bíró XVII-ik századbeli pápaszemet. Genthon István műtörténész a táblakép készítésének idejét, melyben a pápaszemet találták, 1470-re teszi. A bőrszemüveggel különösképpen Karlovits Károly muzeológus foglalkozott 19 . Arra a megállapításra jutott, hogy a hazánkban talált bőrszemüveget minden valószínűség szerint Domonkosrendi szerzetes vagy szerzetesek készítették. A XV-ik század második felében Liptószentandrás közelében két Domonkoskolostor is működött, az egyik Gölnicbányán, a másik Selmecbányán, s így elképzelhető, hogy e kolostorok egyikében szemüveg volt vásárolható. Ilyen megvilágításban nem tűnik különösnek, hogy éppen egy Selmecbányái üveges raktárában 1514-ben 24 darab szemüveg és 7 darab szem üvegtok létezéséről maradt írásbeli feljegyzésünk 20 .
