Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Opitz László: Jedlik Ányos automatagépe

Elmés és szerencsés gondolata volt, hogy az osztást nagy rádiuszú, konkávgörbe felületre vitte fel. Ez a megoldás a színképfényképezésnél nagy előnyt jelentett. Rowland fényképezéssel, keménység és kivitel szempontjából kiváló színképtáblázatot készített. 18 m hosszú, teljes napszínképét 20 lapra elosztva a John Hopkins Egyetem 1888-ban kiadta színképatlaszában. Konkáv tükre az infravörös és ultraibolya sugarakat is visszaveri. így a színkép láthatatlan részének tanulmányozására is alkalmas. A konkávrácsok színképei sok részletet nyújtanak, de a fény hullámhosszának a megkívánt pontossággal való mérésére továbbra is a síkrácsok maradtak meg. Rowland jobbnál jobb osztógépet készített, de gépének leírását, rajzát nem adta meg. A Fraunhofer óta megindult fénytani kutatások egyre több jó rácsot igényeltek, melyekhez nehezen lehetett hozzájutni. Készítőik ritkán ismertették gépeiket és, mint műhelytitkot vitték magukkal a sírba. Angliában a National Laboratoryban Sir Thomas Merton a rácskészítés eddig alkalmazott munkamódjában, elődeihez hasonlóan, kifogásolta az ezredmilliméter pontosságot kívánó munkánál a vonalanként ismétlődő karcolószerszám felemelését, annak tartós állását és újbóli behelyezését. Fraunhofer és Jedlik is ugyanezt a hibát igyekeztek kiküszöbölni körrácsaikkal. A technikai gyakorlatban általában elhanyagolhatók a kisméretű nyomásváltozások és rezgések, de a rácsoknál megkívánt pontossági foknál igen nagy jelentőségük van. Ezek a gondolatok vezették Mertont 1948-ban arra a gondolatra, hogy a vonalrácsot hengeren, mint legnagyobb finomságú csavarvonalat hozza létre és az említett hibákat egy sima, állandó csavarmozgással kiküszöbölje. Eljárásának lényege, hogy különlegesen szigorú előírásokkal készült, megfelelő áttétellel nagyon lassan hajtott esztergapadon, polymethylmethocrylat, vagy polystren hártyával vékonyan bevont lOOmm 0-jű henger felére csavarvonalat karcolt. A henger másik felére bekarcolta az eredeti csavarvonal mását, a csavarvonalat pontosan követő elasztikus anyaggal (pl. bodzabéllel) kibélelt anyával vezérelt karcoló gyémánttal. Az eredeti csavarbarázdákba szorosan illeszkedő anyag kiegyenlíti az eredeti periodikus hibákat. A megkeményedett hártyát tengelyirányban felvágják, lefejtik és optikailag sík felületek közé öntött zselatin rétegre viszik át. A korrigált csavarvonalról nagyszámú síkmásólat készíthető. Ez az eljárás nemcsak a finomságban, hanem a sokszorosíthatóságban rejlő mennyiségi teljesítményben is nagy haladást jelent a hagyományos módszerekkel szemben. FELHASZNÁLT IRODALOM Faltér Ipoly, Kísérleti Természettan 1871. Kántor Károly, Gothard Jenő (Csillagok világa I. évf. 3. sz. 1948.) Sayce L. A., The production of diffraction gratings (Endavour XII. k. 48. sz. 1953.) Jedlik Ányos István, Súlyos teatek természettana Í850. Palatin Gergely, Jedlik osztógépéről (Matematikai ós Physikai Lapok II. k. 1893. p. 229-234.)' Ferenczy Viktor, Jedlik Ányos élete és alkotásai, Győregyházmegyei Alap Nyomdája 1936-39. Das Buoh der Erfindungen Gewerbe und Industrien, II. l?and Verlag und Druck v. Ottó Spanner 1898. Gilbert, Annalen der Physik, Band 74. 1823.