Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)

TANULMÁNYOK - Opitz László: Jedlik Ányos automatagépe

Elmés és szerencsés gondolata volt, hogy az osztást nagy rádiuszú, konkávgörbe felületre vitte fel. Ez a megoldás a színképfényképezésnél nagy előnyt jelentett. Rowland fényképezéssel, keménység és kivitel szempontjából kiváló színképtáblá­zatot készített. 18 m hosszú, teljes napszínképét 20 lapra elosztva a John Hopkins Egyetem 1888-ban kiadta színképatlaszában. Konkáv tükre az infravörös és ultra­ibolya sugarakat is visszaveri. így a színkép láthatatlan részének tanulmányozására is alkalmas. A konkávrácsok színképei sok részletet nyújtanak, de a fény hullám­hosszának a megkívánt pontossággal való mérésére továbbra is a síkrácsok marad­tak meg. Rowland jobbnál jobb osztógépet készített, de gépének leírását, rajzát nem adta meg. A Fraunhofer óta megindult fénytani kutatások egyre több jó rá­csot igényeltek, melyekhez nehezen lehetett hozzájutni. Készítőik ritkán ismertet­ték gépeiket és, mint műhelytitkot vitték magukkal a sírba. Angliában a National Laboratoryban Sir Thomas Merton a rácskészítés eddig alkalmazott munkamódjában, elődeihez hasonlóan, kifogásolta az ezredmilliméter pontosságot kívánó munkánál a vonalanként ismétlődő karcolószerszám felemelé­sét, annak tartós állását és újbóli behelyezését. Fraunhofer és Jedlik is ugyanezt a hibát igyekeztek kiküszöbölni körrácsaikkal. A technikai gyakorlatban általában el­hanyagolhatók a kisméretű nyomásváltozások és rezgések, de a rácsoknál megkí­vánt pontossági foknál igen nagy jelentőségük van. Ezek a gondolatok vezették Mertont 1948-ban arra a gondolatra, hogy a vonalrácsot hengeren, mint legnagyobb finomságú csavarvonalat hozza létre és az említett hibákat egy sima, állandó csa­varmozgással kiküszöbölje. Eljárásának lényege, hogy különlegesen szigorú elő­írásokkal készült, megfelelő áttétellel nagyon lassan hajtott esztergapadon, poly­methylmethocrylat, vagy polystren hártyával vékonyan bevont lOOmm 0-jű hen­ger felére csavarvonalat karcolt. A henger másik felére bekarcolta az eredeti csavarvonal mását, a csavarvonalat pontosan követő elasztikus anyaggal (pl. bodzabéllel) kibélelt anyával vezérelt karcoló gyémánttal. Az eredeti csavarbaráz­dákba szorosan illeszkedő anyag kiegyenlíti az eredeti periodikus hibákat. A megke­ményedett hártyát tengelyirányban felvágják, lefejtik és optikailag sík felületek közé öntött zselatin rétegre viszik át. A korrigált csavarvonalról nagyszámú sík­másólat készíthető. Ez az eljárás nemcsak a finomságban, hanem a sokszorosítha­tóságban rejlő mennyiségi teljesítményben is nagy haladást jelent a hagyományos módszerekkel szemben. FELHASZNÁLT IRODALOM Faltér Ipoly, Kísérleti Természettan 1871. Kántor Károly, Gothard Jenő (Csillagok világa I. évf. 3. sz. 1948.) Sayce L. A., The production of diffraction gratings (Endavour XII. k. 48. sz. 1953.) Jedlik Ányos István, Súlyos teatek természettana Í850. Palatin Gergely, Jedlik osztógépéről (Matematikai ós Physikai Lapok II. k. 1893. p. 229-234.)' Ferenczy Viktor, Jedlik Ányos élete és alkotásai, Győregyházmegyei Alap Nyomdája 1936-39. Das Buoh der Erfindungen Gewerbe und Industrien, II. l?and Verlag und Druck v. Ottó Spanner 1898. Gilbert, Annalen der Physik, Band 74. 1823.

Next

/
Oldalképek
Tartalom