Technikatörténeti szemle 7. (1973-74)
TANULMÁNYOK - Bendefy László: Az abszolutizmus korának technikatörténeti anyaga az Országos Levéltárban
kevesen — a megyéknél, a többség alkalmi magánmunkákból tengődve 14 , mások külföldön, vagy foglalkozást változtatva illeszkedtek bele a mindennapi életbe. Az osztrák önkényuralom idején a mérnöki hivatalokba betelepített, idegenből hozott mérnöki kar a kiegyezés után is helyén maradt. Erre vonatkozóan elegendő bizonyítékot nyújtanak az 1850— 1900. között megjelent tiszti címtárak. Az önkényuralmi korszak állami műszaki munkálatainak mérlege Bármilyen különösen hangzik is, el kelj ismernünk, hogy a szabadságharcot követő évtizedek folyamán a hazánkban folytatott műszaki tevékenység, a mérnöki munka csodákat művelt. Igaz, hogy a megelőző száz esztendő folyószabályozó, belvízlevezető és bányászati tevékenységére alapozva dolgozhattak tovább, tehát könnyebb, sokkal könnyebb dolguk volt, mert hasonlíthatatlanul jobb fizikai körülmények között folytathatták munkájukat. Ebben az időben épült ki korszerű úthálózatunk legnagyobb része, ekkor készült el árvízvédelmi gátjainknak több, mint 80%-a, ezerszámra létesültek iskolák, templomok, községi, jegyzői lakok, különféle állami hivatali épületek. Rendezték a só szállításának és raktározásának kérdését, ami azt jelentette, hogy az erdélyi és a kárpátaljai sóbányáktól a Mura-vidékig és Árváig gondoskodniuk kellett sószállító vízi- és szárazföldi utakról, sóhivatali épületekről stb. Majd megkezdődött a vasút építésének nagyszerű korszaka. Mindez azt jelenti, hogy az 1850—1870 közötti két évtizedben tízszer annyi műszaki létesítményt hoztunk létre, mint a megelőző időkben összesen. Ez tűnik ki — többek közt — az ebben a korszakban készült térképek darabszámából és évenkénti fajlagos megoszlásából egyaránt 18 . Ha semmi más bizonyítékunk nem lenne a fentiekre, ez a tény bizonyítéknak önmagában elegendő volna. A hihetetlen mértékben megnövekedett műszaki tevékenység óriási mennyiségű levéltári műszaki irat-, terv- és térképi anyagot hagyott ránk. Ebben a több kilométernyi adattömegben teljességgel lehetetlen lenne az eligazodás, ha Sashegyi kitűnő munkája 3 nem segítené a kutatót. Ezért ez a mű, ebben a vonatkozásban nélkülözhetetlen. S mivel ennek az abszolutizmus kori archivális anyagnak a feldolgozása még évszázadok múlva is munkát ad késői nemzedékek kutatóinak, követőink is nagy haszonnal forgatják majd e kiváló alkotást, mint az egyetlen biztos útmutatót egy szomorú, de műszakilag nagyon produktív korszak történeti forrás-hagyatékában. A bányászatra vonatkozó abszolutizmus-kori iratanyag áttekintése Amikor Windischgrátz hadai megindultak Magyarország ellen, a Schwarzenberg-kormány megbízta Stadion báró belügyminisztert, egy, Magyarországnak és Erdélynek adandó alkotmány kidolgozásával. Ezt az „alkotmányt", amelyhez előzőleg Windischgrátz is hozzájárult, Ferenc József 1849. március 4-én jóváhagyta, és elrendelte annak hazánkban erőszakkal történő bevezetését. Ezzel Magyarország az osztrák birodalom egyik tartományává lett. Stadion „alkotmánya" meghatározta a birodalmi ügyek körét. Körülírja a birodalmi háztartás, ide értve a korona javait és a birodalom javait, értve ezen az állam, a kamara vagy a királyi kincstári igazgatóság, röviden: fiskus javainak minősülő vagyont: első helyen a birodalmi bányákat. Úgy rendelkezik, hogy amíg a bányaügyre vonatkozó új jogszabályok el nem készültek és ki nem hirdettetnek, a politikai hatóságoknak a korábbiak szerint kell eljárniuk. Elrendelik a német
