Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

KÖZLEMÉNYEK - Heckenast Gusztáv: Fazola Henrik emlékirata a diósgyőri vasmű alapításáról 1777-ből

HECKENAST GUSZTÁV* FAZOLA HENRIK EMLÉKIRATA A DIÓSGYŐRI VASMŰ ALAPÍTÁSÁRÓL 1777-BŐL Régóta ismeretes, hogy a diósgyőri vasmű megalapítása Fazola Henrik, a diósgyőri acélgyártás megindítása pedig az alapító fia, Fazola Frigyes nevéhez kapcsolódik. A diósgyőri vasmű korai történetének feltárására irányuló kutatások kimutatták, hogy a diósgyőri üzemtörténetírás is velük kezdődött. Kiszely Gyula tette közzé 1956-ban Fazola Frigyes családtörténeti és önéletrajzi fogantatású, 1812-ben a Magyar Nemzeti Múzeum számára írt rövid üzemtörténetét,

1 legújabban pedig a bécsi udvari kamara levéltárából előkerült Fazola Henrik 1777-ben megfogalmazott emlékirata. XVIII. századi ipartörténetünknek ezt a bizonyos vonatkozásaiban páratlan érdekességű dokumentumát annak köszönhetjük, hogy Fazola Henrik, az üzem vezetője, faktora, „in Schreiben wenig und in Rechnung noch weniger geübt war", s az emiatt támadt könyvelési fogyatékosságok következtében 1170 forint megtérítésére kényszerült volna. Fizetésképtelen lévén ez összeg elengedését kérte felettes hatóságától, a Selmecbányái főkamaragrófi hivataltól, s kérése előterjesztésére és megindoklására az emlékirat formát választotta. „Untertänigstes Pro Memoria "jában összefoglalta a diósgyőri vasmű megalapítása és felépítése során szerzett érdemeit, előszámlálta az üzem megindítása érdekében hozott anyagi áldozatait. A Fazola-emlékirat lényegében nem változtat azon a képen, amelyet Soós Imre rajzolt meg levéltári kutatások alapján Diósgyőr alapításáról és első éveiről,

2 de ismereteinket néhány nagyon kifejező életrajzi és üzemtörténeti adalékkal bővíti. Az emlékirat legnagyobb értéke azonban az az önjellemzés, amely minden hivalkodás nélkül, szinte a sorok mögül bontakozik ki. Fazola nyelve színes, erőteljes, kifejezőkészsége helyenként egyenesen drámai erejű; előadásának szenvedélyessége rendkívül hatásosan érvényesül a tárgyilagosságra törekvést hangsúlyozó előadásmód, az egyes szám harmadik személy használata következtében. Mondatszerkesztése nem hagy kétséget afelől, hogy a würzburgi születésű egri lakatosmester helyesen jellemezte magát, amikor az írásban való gyakorlatlanságát emlegette, de helyenként túl bonyolult, helyenként suta mondatainak nyers szépsége mögött olvasója megsejtheti „a fölényes biztonsággal tervező művészt és a finomkezű, aprólékos gonddal kivitelező mestert",

3 a kor egyik legkiválóbb műkovácsát. Az emlékirat mondataiban kifejezésre jutó magatartás azonban nem a művészé, hanem az elhivatottsága tudatában minden áldozatot, az anyagi romlást is vállaló üzemalapítóé. A könyvelésben való járatlanságból eredő 1170 forint * MTA Történettudományi Intézet, Budapest. cS7