Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

KÖZLEMÉNYEK - Bendefy László: Idb. Vay Miklós és Born Ignác szerepe a Tokaji-hegység földtani megismerésében

tárói szóló művében. A Golop-, Tállya-, Mád környéki hegyvidéket, mint ásványi nyersanyagforrást, nem értékelte sokra. Művének híre azonban európai nevet biztosított számára. A humanista nevén „Ghrysippus"-ként ismert Kölesérit 1719-ben a Pétervári Császári Természetvizsgálók Akadémiája, majd a Páduai Tudós Társaság, végül a világviszonylatban legnagyobb tekintélyű Royal Society választotta tagjává. Mai ismereteink szerint a londoni Királyi Társaságnak Köleséri volt a legelső magyarországi tagja. (Másodikként pedig a tanulmányunk címében is megemlített idb. Vay Miklóst választották be a Royal Society tagjai sorába.) Köleséri Sámuel ércbányászati és ásványkőzettani kutatói működése annál jelentősebb, mivel az 1600-as évek derekán a geognózia tudományát még elég alacsony szinten művelték. Bauer Georgius: humanista nevén Agricola (1494— 1555) joachimsthali bányaorvos művei elég keresettek voltak. A kiváló férfiú a bányászattal és kohászattal kapcsolatos ismereteken kívül az általa számbavett ásványokat és ércelőfordulásokat írta le. Kircher Athanasius (1602—1680) jezsuita természetbúvárnak 1664-ben megjelent „Mundus subterranaeus .. . " c. könyve szintén sokat foglalkozik bányászokat érdeklő kőzet- és teleptani viszonyokkal, sőt a 10. kötetben a körmöcbányai és urvölgyi magyar bányászat állapotát és műszaki berendezéseit is ismerteti. Legnagyobb jelentőségű azonban a Padovában és Firenzében élő Steno Nicolaus (1638—1687) orvosnak 1669-ben megjelent „De Solido intra solidum naturaliter contento. Dissertationis prodomus ..." című munkája, amelyben a szerző lerakta a mai korszerű geológia alapjait (34). Köleséri tehát ezeken a műveken nevelkedett. Személyes kapcsolata is lehetett Stenov&i. Ezt három tény teszi igen valószínűvé. Steno ugyanis szintén a leydeni egyetemen tanult, művét is Leydenben nyomatta ki s végül Padovában haláláig működött. Kölesérit éppen a padovai tudós társaság is tagjai sorába választotta. Nehéz lenne egyébre gondolnunk, mint arra, hogy e megtisztelő választás Steno javaslatára történt. A Tokaji-hegység földtani viszonyainak tanulmányozása, illetve az ezirányú munkálkodás kezdete Born Ignác (1742—1791) (1. ábra) és Fichtel János (1732 — 1795) nevéhez és tudományos tevékenységéhez kapcsolódik. Utazásaik során mindketten több ízben is megfordultak Tokaj-Hegyalján és a Zempléni szigethegységben. Az ide vonatkozó legelső mineralógiai-geológiai leírások tőlük származnak. Born, aki 1776-ban — Mária Terézia meghívására — átvette a bécsi Hofmuseum természetrajzi-ásványtani gyűjteményeinek vezetését (32), különösen Telkibánya környékét kutatta. 1774-ben megjelent nagy művének (7) tanúsága szerint a tudományos kérdések és a nyersanyagok gyakorlati felhasználásának lehetősége egyaránt érdekelte őt. Fichtelt, aki 1785-ben Bécsben a vámjövedék igazgatója, 1787től haláláig pedig Erdélyben kormányszéki tanácsos volt, azzal a feladattal küldték Erdélybe, hogy adjon tanácsokat a bécsi kormányzatnak Erdély és Magyarország jobb bányászati kihasználására. Munkáiban (9) kimondottan a gazdasági hasznosság kérdését helyezi előtérbe, különös tekintettel az ércbányászatra. A vidéket földtani, illetőleg kőzet- és ásványtani tekintetben korának egyik kimagasló egyénisége, id. Vay Miklós is vizsgálgatta. Neki tűnt fel Tállya, Mád és Tolcsva vidékének riolittufája és az akkoriban még hasznosíthatatlan kaolin. Vay 1810-ben Golop községben, a mai tanácsháza közelében levő Somos hegyen borospince építésébe kezdett. A pincét alagútszerű folyosóként a hegy belsejébe vágták. A félkörös szelvényű folyosó kb. 500 — 600 méterre hatol be a hegy belsejébe. Kétoldalt néhány méter mélységű üregek nyílnak belőle. Egyik széle-