Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A pest-budai iparosok szerszámkészlete a reformkorban

Budán a szűcsök német és rác szűcsökre oszlottak, azonban az elválás csak a korábbi vallási elzárkózás maradványa volt, mert a két céh nem különbözött iparűzés tekintetében egymástól. Pesten nem vált szét a céh. 1824-ben a magyar és német szűcsök közös céhlevelet kaptak. A két mesterség abban különbözött egymástól, hogy a magyar szűcsök kelmék nélkül készítették a bundákat, a németek minden textíliát használtak. A bőrkikészítő mesterek közé tartoztak a tímárok is. A magyar és német bőrfeldolgozás vitatott kérdése az ipartörténeti irodalomnak. A két iparág elválása területenként és korszakonként különbözik. Pesten magyar tímároknak nevezték azokat a mestereket, akik a bőrt cserzés után zsíros eljárással dolgozták ki. 1830ban kaptak utoljára céhlevelet. A német tímár mesterek timsóval végezték a cserzést. (nevük: Lederer, 1828). Budán a tímár céh egységes volt, ós a mesterek csersavas eljárást alkalmaztak, (nevük: Rothgerber, 1821). Mindhárom tímár céh marha és lóbőrt dolgozott fel. A vékonyabb juh, kecske-bőröket a kordovánosok készítették ki, meszes eljárással. Pesten két céh alakult: tényleges bőrkikészítők (magyar kordovános, tobakos: 1831), és a bőrfestők (német kordovános: 1780). A bőrfeldolgozó iparágak közül a varga, csizmadia, szíjgyártó, kesztyűs mesterség volt a legfontosabb. A szűcsök ipari felszerelésének jelentős része készáruból tevődött ki. Néhány hordóból, ollóból, kaparószerszámból álló eszközkészletük csak néhány forintnyi összeget jelentett.

70 A tímárok, kordovánosok szerszámainak mennyisége ingadozott. A magyar —német mesterek, tímárok —kordovánosok szerszámai nem tértek el egymástól. A mesterségek elkülönülése a nyersanyagban és a felhasznált segédanyagban mutatkozott meg. A tímár mesterek fő eszközei a kádak, hordók, bőrnyíró-táblák, kaszaszékek, kések, ollók, bicskák stb. voltak. Budán Koss András vörös tímár szerszámai csak 10 vFt 6 x-t értek. Egész felszerelése két vas edényből, táblából és néhány apróságból állt. Egész vagyona 3920 vFt 39 x volt.

71 232 vFt 6 x-t ért viszont a műhely felszerelése Xavér Ferenc 1815-ben készült leltárában (vörös tímár, Budán). Egész vagyonának értéke: 6667 vFt 19 x, tiszta vagyona: 3807 vFt 59 x. Műhelyében cserzőkádak, hordók, gubacsdaráló, húsolókések, fenőkövek, húsoló asztalok stb. találhatók. Hasonló felszereléssel rendelkezett Vinter József pesti német tímár. Egész vagyona 112123 vFt 48 x, azonban addósságai ezt felülmúlták. Műhelyében 433 vFt 30 x értékű szerszám volt.

72 Húsoló táblákat, hordókat, kádakat, késeket stb. írtak fel műhelyében. Legértékesebbek cserzőkádjai voltak. A tímár mestereknél a szerszámok értékének ingadozása azzal magyarázható, hogy a hordók, kádak különféle értékű fémből illetve fából készülhettek. Legdrágábbak a vörösréz, legolcsóbbak a fa edények voltak. A leggazdagabb pesti magyar tímár, Jófejű István ipari felszerelése (néhány jelentéktelen szerszám, bőr, cserzőanyag) 1943 vFt-t, a leggazdagabb német tímáré, Grossingeré 31121 vFt 16 x-t ért.

73 Utóbbi felszereléséhez gubacsőrlő vízimalom is tartozott. A varga és csizmadia mesterek lakásán igen kevés szerszámot jegyeztek fel. A műhelyekben csak suszterszékek, kaptafák, csizmafák, húzóvasak, szögek voltak. A boltok felszerelése gazdag, de maga a szerszám csak néhány forintot ért.

74 Holczer József budai vargamester 5 suszterszékből és 4 fogóból álló szerszámkészletét 2 vFt 51 x-ra,

75 Förster Henrik varga szerszámait 1 vFt 30 x-ra értékelték.

76 A csizmadiáknál és a vargáknál olyan rendszer alakult ki, hogy a mesterek csak munkapadokkal (suszterszékek) és minimális apró szerszámmal rendelkeztek, viszont legényeiknek voltak saját szerszámaik. Nemcsak s letelepedett legények gyűjtöttek leendő műhelyükhöz eszközöket, hanem a vándorlók is hordtak magukkal egy-egy készletet. Ez nagy megterhelést jelentett vándorlás közben. A legé-