Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A pest-budai iparosok szerszámkészlete a reformkorban

erre engedélyt. 1835-ben az órások önállósultak, a sarkantyús és puskaműves mesterek pedig az egyesült lakatosokhoz csatlakoztak. Az új céh közvetlenül a forradalom előtt váltott céhlevelet. Az 1840-es évektől differenciálódott egy ráspókészítő csoport, és az egyéb kiváltsághoz nem jutó reszelőkészítők, harang öntők, szerszámkészítők is beiratkoztak a lakatos mesterek közé.

53 A lakatos és kovács műhelyeknek — a faipari szakmákhoz hasonlóan — sajátos képe alakult ki. A mesterek a vasat meleg állapotban dolgozták fel, ezért a műhelyben alkalmas helyet kellett keresni a tűzrakásra. A tűz mellett edényben hűtővizet helyeztek el. Többszöri áttüzesítéssel a vas könnyen megmunkálható lett. A tűz élesztését a fújtatóval biztosították. A vasat üllőn munkálták meg. Az üllőt néha tuskón helyezték el. A legtöbb üllő kétágú = szarvasüllő volt, egyik szarvát kerek, másikat szögletes vasból készítették. Ugyancsak a munkadarab rögzítését szolgálták a satuk. Egy részüket a munkapadra állították, másik részük kézisatu *• sikattyú volt. Fontos szerepet kaptak a vasak méreteinek megállapításánál a tűziés tolómérők, a szogellők, irdallók, körzők. A vasat megmunkáló szerszámok között első helyen álltak az ütő szerszámok. A kovácsok kétféle kalapácsot használtak : kétkéz- (pöröly) és félkéz-kalapácsot. A lakatosoknál az utóbbi kapott nagyobb szerepet. A kalapácsok között voltak simító, verő, és lyukütő kalapácsok is. A vas tűzbe helyezéséhez és kihúzásához fogókat használtak. Ezeknek egyik fajtája a fanyelű, hosszú tűzifogó volt, de használtak közönséges harapófogókat is. Ezek is kétfélék voltak. Egyik részüknél a pofák keskeny éllel értek össze, másik részüknél tömör vasból készültek, és alkalmasak voltak oldalirányú fogásra is. A vasmegmunkáló szerszámok közé tartoztak a vésők. Aszerint, hogy hideg vagy tüzes feldolgozásra voltak-e alkalmasak, nevezték meleg- vagy hidegvágónak. A vésők és fúrók egyaránt keskenyek voltak, és erős acélból készültek. A fúrók közül a sűrű menettel készült pergőfúró, és a nagy erővel mozgatható mellező furdancs volt a legfontosabb. A vas alkatrészek összeillesztését csavarokkal végezték, azok megerősítésére a csavarkulcsok szolgáltak. A vékonyabbra kalapált vasak feldarabolása lemezollóval történt, a felületek kimunkálásához a lakatosok reszelőket és ráspókat használtak. A reszelők félkör alakú vagy szegletes formában készültek. Megkülönböztették a simító-reszelőt, kéziráspót, előráspót, az érdes felületek száma szerint pedig az egy-, kettő-, három-, négyélű reszelőket. A felsorolt szerszámokon kívül a kovácsok műhelyét a rúd- és szögvasak, kocsi alkatrészek, kerékcsavarok egészítették ki; a lakatosoknál pedig találhatunk mérleget, kosarat, kézifűrészt, vágó vasat, régi kimunkálásra tartalékolt vasakat is.

54 Teljes műhely-leírást olvashatunk Neugebauer Mátyás Sziléziából származó lakatosmester 1827-ben készült hagyatéki leltárában. Eszerint műhelyében volt egy fújtató, 2 üllő, két szarvasüllő, 4 satu, egy nagyobb és egy kis előverő kalapács, 9 kis padkalapács, egy élvevő sikattyú, egy szakállmarkolat, egy kézisikattyú, 6 vágóvas, 2 ablaszorító, egy óriásorsó, egy könyök reszelő, öt körző, 8 átütő, mellfúró, vágó, három domborító-verő, 10 nagy és kis lapos reszelő, 12 félkör-, kör-, 3 hegyes-, 2 félkör- és egy lapos fa ráspó, öt db szögvas, 10 ütközőbak, 2 lyuk, fűrész, 6 kézi átütő és ráverő kalapács, stb. Egész vagyona 2330 vFt 45 x, tiszta hagyatéka: 1840 vFt 53 x. A szerszámok értéke a leltárban nincs megjelölve.

55 Bründl Vencel pesti lakatos 1842-ben készült leltára szerint a műhelyben 7 satu, 3 szarvasüllő, 6 evezőbak, 3 mellező furdancs, 3 kör-reszelő, lemezolló, 46 ráspó, 7 szögvas, 16 fúró, 13 vágóvas, 5 vaskörző, stb. volt. Bründl nem tartozott a város leggazdagabb polgárai közé, házzal nem rendelkezett, egész vagyona 1660 vFt 40 x volt, műhelyének felszerelése — minimális árukészlettel 573 vFt 15 x-et tett ki.

56 (34,5%)