Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)
TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A pest-budai iparosok szerszámkészlete a reformkorban
ban helyezték el, azok a mai épületia-telepekhez hasonlítottak (Zimmerplatz). Az itt felhalmozott szerszám, nyersanyag és készáru a mesterek vagyonának jelentős részét tette ki. Wieser Ferenc 1818-ban felvett leltára szerint 109 847 vFt 6 x aktivá, 100 442 vFt 26 x tiszta jövedelem maradt a mester után, a szerszámfa-készlet ebből 7720 vFt-t tett ki. 29 Buch Tamás ácsmester hagyatékában az utolsó leltár szerint 9059 vFt 41 x volt a tiszta jövedelem, ebből 1416 vFt 49 x a mesterséghez tartozó készlet. 30 Az asztalosoknál durvább és erősebb szerszámokkal rendelkeztek a kádárok is. A dongák vastagságát vonalzó, körző ós szögellő szerszámokkal mérték ki, majd egyoldalas kádárbárddal vágták le a fát. A gyaluk erősebbek voltak, mint az asztalosok szerszámai. A dongák megmunkálására a hántó vagy hasítógyalu szolgált, amelynek kése kinyúlt a gyalu fatengelyéből. A nagyobb dongákat rögzítették és szaluval hántolták ki (völgyeitek), a kisebbeket a mester a szívószéken kétnyelű szívókéssel véste ki. A dongákat bütüző-gyaluval illesztették egymáshoz. A fedél és az alsó rész beillesztésére a dongákon alul és felül csint vágtak. A csingyalu 2 — 4 cm széles szerszám volt. 31 A hordók összeillesztése az eresztőszéken történt, amely munka közben a dongák rögzítését is szolgálta. 32 A kádárok szerszámkészlete nem volt értékes. 1824-ben készült Eckhardt Mátyás kádárlegény leltára. A legény önálló lakással és műhellyel rendelkezett, gazdag szerszámkészlete volt. (197 vFt 35 x). 49 kis gyalu, 13 eresztőgyalu, 17 bütüzőgyalu, 13 lyukcsap-, bordázó-, dongafúró, 3 szívószék, 14 különféle körző található műhelyében. 33 A kádárok műhelyét égetőkonyha egészítette ki. A hatóságok ellenőrizték a telepeket, gondoskodtak arról, hogy égető-konyháknak megfelelő szellőztetési lehetősége legyen. 34 A bodnár mesterek fő tevékenysége a XIX. század elején a kocsikészítés volt. A budaiak csak XVTII. századi céhlevéllel rendelkeztek. A pestiek a XVII. század végén a kovácsokkal alkottak közös céhet. A kovácsok 1832-ben szakadtak el a testülettől, a bodnárok 1845-ben váltottak új céhlevelet. 35 A pest-budai bodnárok szerszámait az asztalos és kádár eszközök együttesen adják. A bodnár műhelyekben is van gyalupad, de megtalálható a kádárok szívószéke is. A kerékgyártás hasonló felépítésű jellegzetes eszköze a talpfúrószék. Apró szerszámaik közül legfontosabbak a körzők. Használtak csuklós, rudas, marokkörzőket, 90°-os szögellőket, beállítókat. Gyaluikkal kis felületen kellett dolgozni, ezért a gyaluk talpát sárgarézzel bevonták. Leggyakrabban használt gyalufajták: taggyalu, horonygyalu, völgyelőgyalu. A fát két kar közé fogott kávás vagy kávátlan fűrészekkel vágták fel. Kapacsokat, szalukat, mellfúrókat használtak a lyukak, eresztékek kifúrására. Felszerelésükből nem hiányoztak a fejszék, bárdok, szekercék, vaskalapácsok, harapófogók, srófhúzók, szívókések sem. 36 A bodnárok szerszámai drágábbak voltak a kádárok néhány krajcáros eszközeinél. Holler Pál bodnár 1842-ben felvett leltára szerint szerszám- és nyersanyagkészlete 666 vFt volt, ebből a szerszám 138 vFt 50 x-t ért. Műhelyében 5 gyalupadot, egy esztergapadot, egy szívószéket, 5 faragótőkét, egy talpfúrószéket, egy csörlőt, 8 fűrészt, 3 baltát, egy szalut, 3 fülesvésőt, egy horgas és egy írókörzőt, 50 küllőkarikát találtak az összeírok. 37 Fröhlich János budai bodnármester szerszámkészlete igen gazdag. 9 gyalupad, 120 vonószék, egy talpfúrószék, 2 förgettyű, 8 rajztábla, 9 fűrész, 150 hajtóvas, 140 kis fűrész, 6 fejsze, 9 lyukütő, 6 taggyalu, 170 körző, 180 vas srófhúzó, 7 eresztőgyalu volt műhelyében. Feltételezhetjük azonban, hogy a mester az iparűzés mellett szerszámkereskedéssel vagy kovács mesterséggel is foglalkozott.. 38
