Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis katalin–Virág Lajosné: A budai várnegyed XIV–XV. századi faanyagú régészeti leletei. Faanyagú leletek konzerválása és restaurálása

(gyári készítményekként) használtunk. Ezeket megfelelő sorrendben — robbanás­veszélyre való tekintettel különösen nagy gonddal — összekevertük és acetonnal a duplájára hígítottuk. Az előkészített darabok az így létrejött folyadékba helyezve vákuumkemencébe kerültek, ahol 250 hgmm nyomás biztosításával itatódtak át. Mielőtt az anyag kocsonyásodásnak indult volna, a vákuumból kiemeltük. Ilyenkor még az anyag a fa felületéről könnyen lemorzsolható. Ezután a poliészter esetleges maradványait acetonnal végzett gyors, felületi kezeléssel távolítottuk el. Ennek eredményeként a felületek anyagszerűsége tapin- . tással is érzékelhetővé vált. A teljes kikeményedésig a tárgyat nyomás alatt tartottuk. A ragasztást és kiegészítést ugyancsak poliészterrel végeztük. A megfelelő szín elérése érdekében földfestéket, a tömítésre pedig azbesztpehely adalékot használtunk. A kiegészített részek megmunkálása hagyományos asztalosszerszámokkal tör­tént. A fújtató darabjai a kezelés után visszanyerték eredeti formájukat, az előző restaurálásnál történt zsugorodás megszűnt. (I. tábla 2, 3, 4, 5, kép). Ez az eljárás lehetővé tette, hogy az eredeti felületet beható vizsgálatnak ves­sük alá és teljes bizonyossággal kimondhassuk, hogy a kifújócsőből megtalált eredeti darab, — amely az újra restaurálásnál visszanyerte eredeti alakját és formá­ját, — a fújtató felső lapjának egyikéhez tartozott. A fújtató lapjain, a konzerválás következtében olyan jelek mutatkoztak, amelyeknek alapján arra a meggyőződésre jutottunk, hogy Holl Imre: „Mittelalter­liche Funde aus einen Brunnen von Buda" c. könyvében közölt rekonstrukciós rajz módosításra szorul. Az ott közölt fémzsanéros megoldásra semmi jel sem utalt az újra konzervált darabokon. Ezzel szemben a fújtató alsó részén félkörös ívben enyhén benyomott rész volt látható, alig észrevehető lyukakkal, amelyek valószínű­leg a bőr felerősítésére utalnak. Az alsó és felső részeket képző darabok peremrészein lapos szöghelyek váltak jól láthatóvá, amelyek ugyancsak a bőr felerősítésére szolgáltak. A darabok világosan bizonyítják, hogy a fújtató lapjainak csuklós mozgását nem fémzsanér biztosította. Ezt a funkciót egy megfelelően formált bőrdarab látta el. Az e formában történő rekonstrukció mellett szólt az is, hogy az összegyűjtött és tanulmá­nyozott korabeli ábrázolások kivétel nélkül ilyen rekonstrukciós megoldást mutatnak. Ezek után kerülhetett sor a mi újrakonzervált darabjaink összeállítására. Ez a munka jelentette a restaurátor számára a legizgalmasabb és egyben a legna­gyobb feladatot. A kifúj ócsövet az alsó laphoz erősítettük, az ott világosan láthatóvá vált mélyedésbe. A felső lapot az alsóval eredetileg harmonika redőzésű, szélesebb bőrcsík fogta össze, a lapok pereméhez erősítve. E lap kapcsolatát a kifújócsővel ugyan­csak bőr biztosította. Miután az eredeti bőrrészekből darabok nem maradtak fenn, rekonstrukcióként fólia alkalmazását véltük legcélszerűbbnek. Ez a megoldás a rekonstrukciós jelleget jól kifejezi. A felső lap szabadon mozgó. A fólia redős kiala­kítása a mozgást a megfelelő határok között biztosítja, így a fújtató rekonstruált állapotban is működik. (I. tábla 8, 9 kép). A Budapesti Történeti Múzeum értékes faanyagú leletei között restaurálás szempontjából figyelmet érdemel még két kisméretű asztali edény, amelyek szin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom