Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

TANULMÁNYOK - Irásné Melis katalin–Virág Lajosné: A budai várnegyed XIV–XV. századi faanyagú régészeti leletei. Faanyagú leletek konzerválása és restaurálása

IRÁSNÉ, MELIS KATALIN* A BUDAI VÁRNEGYED XIV-XV. SZÁZADI FAANYAGÚ RÉGÉSZETI LELETEI A famegmunkálás története szinte azonos az emberiség történetével. A fa a leghozzáférhetőbb nyersanyag, rendkívül egyszerű eszközökkel is változatos formában lehet megmunkálni. A fa sokrétű alkalmazásáról tanúskodnak a régészeti leletek, az elbeszélő források és a mai napig egyre jobban fejlődő fafeldolgozó ipar termékei. A fa megmunkálásának korunkban is alkalmazott módjai a faragás és az esztergályozás a középkori ember előtt már nem voltak ismeretlen mesterségek. Faragott, kádár és esztergályozott készítményeket gyakran találunk római és népvándorláskori leletegyüttesekben. Valamennyi fafeldolgozó művesség közül az esztergályozás az, amelyik napjainkban háttérbe szorult, kialakulását és fejlődését néhány régészeti leletből, ábrázolásból és okleveles adatból vázolhatjuk. Az eszterga kialakulása és elterjedése homályba vész. Egymástól függetlenül több helyen is feltalálták, Európában azonban az a fajta terjedt el, amelyet a népvándorláskorban és a koraközépkorban használtak.

1 Ha egymás mellett megvizsgáljuk az avar esztergályozott, csont tűtartókat és a Dísz téri kutakból előkerült tárgyakat, lényeges technikai különbségeket fedezhetünk fel. Az avar női sírokból előkerült csonttűtartók készítésmódját és használatát először László Gyula írta le.

2 Az avarok által használt eszterga kezdetleges formáját Erdélyi István rekonstruálta. Az avarok hordozható, íjas-esztergát használtak, amely csont és fa megmunkálására egyaránt alkalmas volt. A megdolgozandó tárgyat a pad két tengelycsúcsa közé szorították be, így maga a tárgy egyben tengelyül is szolgált, amelyen a hajtóhúrt átcsavarták. Egyik kézzel az íjat fel-alá mozgatták, a tengelyt váltakozó forgó mozgásra kényszerítették. A másik kézzel az esztergakést kezelték. Faesztergálásnál rendszerint még késtámasztékot sem használtak.

3 G. Sándor Mária a honfoglaló magyarok csont emlékanyagában esztergályozott készítményt nem talált, így arra a megállapításra jutott, hogy a magyarok a honfoglalás után az itt maradt avaroktól sajátították el az esztergályozás mesterségét, amely a VIII.— IX. században már egész Európában fejlett ipar.

4 A 794-es capitulare a királyi udvarhoz tartozó kézművesek között sorolta fel az esztergályosokat, a Saint galleni kolostorban pedig külön helyiségük volt.

5 Ezek a mesterek az avarokéhoz hasonló, kézihajtású, íjas esztergán dolgoztak, amelyek a tárgyakon egyenetlen megmunkálási nyomokat hagytak. Ezek működési elvét, sematikus •Budapesti Történeti Múzeum, Budapest