Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Csőre Pál: Országos Erdészeti Egyesület

Lesenyi Ferenc: Erdészeti szakművelődésünk és felsőbb erdészeti szakoktatásunk történelmi alapjai. Sopron, 1940. Az erdőtörténet volt talán leginkább elhanyagolva. Ezen a téren Zólyomi Bálint pollenkutatásai és Soó Rezső növényföldrajzi munkái emelkednek ki és adnak támpontokat a szakterületen a két világháború közötti időből. Említést érdemelnek még Kaán Károlynak a Magyar Alföld Bp. 1927, és Alföldi kérdések Bp. 1932. c. munkái, amelyek az Alföld erdőtörténetére vonatkozólag tartalmaznak adatokat. A második világháborúig terjedő időből még az erdészeti életrajzokra, nekrológokra és egyes évfordulók alkalmával írt megemlékezésekre kell utalnom, mint tárgykörünkbe vágó témára. Ezen a téren találunk leginkább irodalmi tevékenységet azóta is. A felszabadulás utáni időkben eleinte nem sok történelmi témájú tanulmány lát napvilágot. Az 1948-as centenárium alkalmával születik néhány visszaemlékezés (Lesenyi F: A centenárium évszázada és az erdőgazdaság E. L. 1948, Nagy L: A magyar erdők száz éve Bp. 1948.) E téren továbbra is az egyes évfordulók alkalmával tett visszapillantások és az erdészeti biográfiák adják az irodalmi termékek zömét. Ezenkívül az erdészeti kutatásügy történetének feldolgozását érdemes kiemelni (Róth Gy. — Kolossváry Szabolcsné) amit 1958-ban az ötven éves évforduló alkalmával jelentettek meg. Az ötvenes évek végén már ismét megjelenik néhány erdőtörténeti munka, amelyek közül Keresztesi Bélának a Sárvári erdők történetéről írt munkáját (EK. 1959.) kell kiemelni. 1961-ben az Erdészeti Kutatóintézetek Nemzetközi Szövetségében (IUFRO) megalakult az Erdőtörténeti Szekció (Section 02 Forstgeschichte), amely első ülését 1963-ban Bécsben tartotta a XII. IUFRO Kongresszus keretében. Ebben az időben már nálunk is többen foglalkoztak rendszeresen erdészettörténeti kutatásokkal. Ez a nemzetközi méretekben is jelentkező rendszerezési törekvés adott azután indítást ahhoz, hogy az Országos Erdészeti Egyesület keretében néhány lelkes kutató kezdeményezésére megalakuljon az Erdészettörténeti Szakosztály. A Szakosztály működése igen szerény keretek között indult meg. Tagjai úgyszólván valamennyien más irányú munkakörben működnek és az erdészettörténeti kutatást csak mintegy „hobby"-ként végzik szabad idejükben, a kutatási munka iránti lelkesedéstől hajtva. A megalakulással azt a célt kívántuk szolgálni, hogy tudjunk egymás munkájáról és a kutatásokba — ha lehetséges — valami tervszerűséget vigyünk bele. Egyébként ugyanis minden kutatónak megvan a maga vesszőparipája, ami ugyan igen kedvező mint a kutató munka motorja, de a rendszertelenség az erre a tárgykörre irányítható — amúgy is kevés — erő szükségszerű pazarlását jelenti. Szakosztályunk azonban, eredményként könyvelheti el, hogy eddig már több esetben közös erőfeszítésre sikerült összefogni a tagságnak e célra rendelkezésre álló erejét és kevés idejét. A Szakosztály tagjai résztvettek az Egyesület 100 éves történetének megírásához szükséges anyag összehozásában (Király P: Az Országos Erdészeti Egyesület.története), Megindítottuk az Erdészettörténeti Közleményeket, amelyből eddig négy szám jelent meg és rövidesen megjelenik további három. Ebben a jelentősebb erdészettörténeti dolgozatok kerülnek közzétételre. A felszabadulás 25. évfordulója alkalmával a Szakosztály kezdeményezésére az OEE. pályázatot írt ki az elmúlt 25 év erdőgazdálkodásának történetével foglalkozó művek megírására. A pályázat eredménye azt mutatta, hogy az elmúlt időszak az erdészet életében nagyon is mozgalmas idő volt, amelynek gazdag eseményanyagát