Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Magyar Kémikusok Egyesülete

Értékes dolgozatok dolgozták fel a kémiaoktatás történetét is, ebből egy egyetemi doktori értekezés is született. Azok a próbálkozások, amelyek a kémiatörténeti stúdiumokat a vegyészmérnök és a vegyészképzés egészében általánossá, vagy pedig legalább fakultatíve általánosan lehetővé tételére irányultak, a szaktárgyak hatalmas óraszám-követelményei miatt nem valósulhattak meg. Továbbra is állíthatjuk azonban, hogy a jól megtervezett és jól levezetett kémiatörténeti kollégium hallgatására fordított idő és energia bőven megtérülne a hallgatók magasabb fokú képzettségében, sokoldalúságában egyben fejlettebb világnézetében is. Más szervektől is jön olykor segítség a kémiatörténeti kutatások segítségére. Egyes vállalatok jubileumára készült tanulmányok kémiatörténeti vonatkozásai is igen értékes adatfeldolgozások lehetnek, sajnos nehezen hozzáférhetőek, mert könyvárusi forgalomba nem kerülnek. Irinyi Jánosról Hajdú megye Hazafias Frontja és a Gyufaipari Tröszt jelentetett meg halála 75. évfordulójára 1970-ben egy értékes füzetet, amelyet Síró András a debreceni egyetem docense állított össze. Ki kell emelnem fontossága alapján a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtárának valamint az Orvostörténelmi és a Gyógyszerészet történeti Társaságnak a segítségét. Ennek magyarázatára előzetesen szeretném megemlíteni, hogy a XVIII. és a XIX. században, sőt még a XX. század elején is szinte kivétel nélkül minden vegyészünk orvos vagy gyógyszerész volt. Az orvos- és gyógyszerész-történészek emiatt sok olyan adat felkutatásában érdekeltek, amiben mi, a kémia történészei. Kiadványaikban, elsősorban folyóirataikban emiatt számos, számunkra is felhasználható adattal találkozhatunk. A Könyvtár folyóirata, az Orvostörténeti Közlemények nyitva álltak a kémiatörténeti, olykor terjedelmes tanulmányok előtt. A Könyvtár által a múltban rendszeresen tartott előadásokon is gyakran adtak helyet, az orvostörténelemmel olykor elég laza kapcsolatban álló, kémiatörténeti előadásoknak. Ennek az előadássorozatnak elsorvadása óta egyetlen hasonló fórumunk sincs, pedig a közvetlen beszéd, a nyílt vitalehetőség a mi tudományterületünkön különösen fontos, s a továbbhaladáshoz nélkülözhetetlen is. Ezért is őszinte tisztelettel és várakozással tekintünk a most megalakult MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottság ilyen irányú tevékenysége elé. A kémiatörténet hazai új tudományos eredményei még ma is magukban hordják születésük nem mindenben kedvező jeleit, azt hogy a kutatók csak mellékesen, szabad idejükben foglalkozhatnak a tudománytörténeti kérdésekkel, hogy nincs olyan intézmény, amely a kutatók munkáját összefogná, koordinálná. Átmenetileg kialakulnak ugyan munkatársi együttesek, rendszerint különböző intézetek dolgozóiból, akik gyakran különböző városok lakosai is egyben, tehát az együttműködés csak formális, vagy legalább is igen laza lehetett. Sok esetben a külföldi partnerekkel való együttműködés, ahol a tudománytörténetnek külön intézményei vannak, gyümölcsözőbb, mint a belföldi összeműködés. A témák sokoldalúságát is a szervezettség hiánya, s nem utolsósorban a publikációs lehetőségek korlátozott volta indokolja. Az általános témák közül a kémiai analitika történetének összeállítása nemzetközileg is kiemelkedő jelentőségű volt. A kémiai fogalmak fejlődésének történetéről az előbbiekben már volt szó. A lehetőségek irányították a kutatókat a kémia hazai múltjának feldolgozása felé. Az a könyv, amely az Akadémiai Kiadó kiadásában 2—3 hónap múlva a könyvesboltokba kerül, két kutató közel két évtizedes munkáját foglalja össze. Ma már azt mondhatjuk, a kémia hazai történetében nincsenek összefüggő fehér