Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Magyar Kémikusok Egyesülete

Nem előzmények nélkül bontakozott ki tehát a felszabadulás után e szélesebb kémiatörténeti kutató munka, s amely végre elérte azt, hogy most már hivatalosan is elismertnek tekinthető e tudományág önálló volta. A szendéiét átalakulásában is több tényező működött közre. Mindenekelőtt a kutatók áldozatkészségét érdemes hangsúlyozni, akik a megértés kezdeti teljes hiánya, sőt sokszor az illetékesek lekezelő bánásmódja mellett is mertek dolgozni, még akkor is, amikor a publikációs lehetőségeket szinte maguknak kellett megteremteniök. Ma sincs olyan speciális profilú folyóirat, amely bizonyos adatközlő tanulmány megjelentetését könnyen vállalná. A Magyar Kémikusok Egyesületének folyóiratát, a Magyar Kémikusok Lapját terjedelmi korlátok szorítják. Sok és értékes rövidebb-hosszabb cikk megjelentetését vállalják a rokon szakmák folyóiratai, az Orvostörténeti Közlemények, a Gyógyszerészet, valamint a Technikatörténeti Szemle. A hosszabb cikkek egy része inkább egyes egyetemek, főiskolák kiadványaiban találnak helyet, pl. az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményeiben vagy a Periodica Polytechnica vegyészeti sorozatában. Ezzel azonban elzárva maradnak az érdeklődők szélesebb köre elől. A leglényegesebb tényező azonban, amely a kémiatörténet rangjának biztosítását szolgálta, a technika története iránti egyre fokozódó társadalmi igény. A vegyipart társadalmi vonalon képviselő Magyar Kémikusok Egyesülete és a vegyipart irányító állami szerv, a Nehézipari Minisztérium korán felismerte ezt az igényt, és a maga erőivel támogatta az ilyen irányú kutatásokat. E két szerv (a MKE és a NIM) együttes megbízása alapján készítette el egy kollektíva Bontó László vezetésével a magyar vegyipar történetének vaskos kötetet kitevő, mégis csak a probléma felvázolásáig eljutott munkáját. Elsősorban csak az addigi publikációk anyagának összesítését végezték el, így is alapját képezi ez a sajnos csak kéziratban maradt mű a további kutatásoknak. A Magyar Kémikusok Egyesülete készíttette el Loczka Alajossal a magyar kémikusok rövid életrajz-gyűjteményét, amit készségesen bocsátottak az érdeklődők rendelkezésére. Ez szolgált alapul a Römpp: Vegyészeti lexikon magyar vonatkozású kiegészítéséhez. Az egyesület azzal is sokat tett, hogy színvonalas, nagytekintélyű lapja, a Magyar Kémikusok Lapja, mint említettem, készségesen közöl rövidebb lélegzetű kémiatörténeti közleményeket. A Nehézipari Minisztérium, személy szerint dr. Szekér Gyula miniszter és Szekeres Gábor főosztályvezető kezdeményezésére évek óta nagy anyagi ráfordítással folyik a kémiatörténeti kutatás központjának, egy Magyar Vegyészeti Múzeumnak szervezése, megvalósítása a Várpalotai Thury-várban. A Thury-vár, mint értékes műemlék rekonstrukciója nehéz, rendkívül költséges egyben igen hosszadalmas munka, emiatt a Vegyészeti Múzeum végleges helyen történő megnyitására még évekig várni kell. A múzeum szervezési irodája, dr. Ötvös Dániel vegyészmérnök, osztályvezető lelkes irányításával igen eredményesen használja fel ezt az időt és a NIM állandó erkölcsi és anyagi támogatását. A munka több vonalon folyt, és ért el számos eredményt: 1. Gyűjtő munka. A múzeum raktáraiba sok értékes emléket sikerült már begyűjteni. A gyűjtés elsősorban a NIM hatáskörébe tartozó tulajdonképpen vegyipar, azután a kémiai-technológiai eljárásokkal dolgozó egyéb iparok (pl. élelmiszeripar, gyufaipar) továbbá a vegyészeti oktató és kutató intézmények területére terjed ki. Sajnos a raktározási lehetőségek egyrészt korlátozottak, másrészt széttagoltak, Várpalotán és Budapesten is van összegyűjtött anyag. A gyűjtés során összegyűlt kb. 10000 kötetes könyvtár Várpalotán már üzemel is, kihasználtsága a periferikus elhelyezése miatt nem kielégítő. 15* 227