Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Für Lajos: Magyar Agrártudományi Egyesület

meg. Ilymódon több oldalról is kirajzolódhattak azok a jellegzetes történelemformáló tényezők, amelyek most már az ipari forradalom, a polgári fejlődés hatására merőben átforgatták az agrártermelés egész korábbi hagyományos rendjét. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium anyagi támogatásával, s az MTA Agrártörténeti Bizottságának égisze alatt széleskörű termelőszövetkezettörténeti kutatások folynak. Ezeknek állásáról, módszertani és periodizációs problémáiról ugyancsak tanulságos vitaülést rendeztünk. A 45-ös történelmi idők negyedszázados évfordulóján országos emlékünnepségre gyűltek össze Békéscsabán az 1945. március 15.-én kiadott földreformrendelet egykori megalkotói és végrehajtói. E történelmi időket most már a megfelelő távlatok fényénél tudományos fokon értékelték az agrártudósok, politikusok és történészek. Hasonló jellegű tudományos emléküléssé nőtte ki magát Áchim L. András születésének 100. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat is. Mindkettőnek kezdeményezője és egyik szervezője az Agrártudományi Egyesület volt. E két tudományos emlékülés-sorozat átvezet bennünket arra a másik fontos működési területre, amelyről még szólnunk kell. Ez egyesületünk tudománytörténeti munkássága. Látszólag ugyan e rendezvényeket kissé indokolatlanul nevezzük tudománytörténeti kutatásoknak. Egy-egy ilyen vita emlékülésen agrármúltunk egy-egy kimagasló alakjára emlékezünk, rendszerint születésük, vagy elhalálozásuk évfordulója kapcsán. Eddig Tessedik Sámuelre, a Szarvason működő agrártudósra és iskola-szervezőre, Székács Elemérre a növény-, ezen belül is elsősorban a híres búzanemesítőre, Mathiász Jánosra, a homoki szőlőkultúra mindmáig legnagyobb magyar géniuszára, Balásházy János mezőgazdasági szakíróra,, a magyar agrártudomány úttörőjére emlékeztünk. Egyik vitaülésünkön pár évvel ezelőtt felvetettük mezőgazdaságunk nagyjai életrajzának megírását. A kezdeményezés visszhangra talált a Mezőgazdasági Múzeumban, majd ezt követően főhatóságunk illetékes főosztályán is. A mintegy 450—500 nevet tartalmazó biográfia-sorozat tervezete előbb az MTA Agrártörténeti Bizottságának kibővített ülése, majd ezt követően miniszteri értekezlet elé kerül. E jelentős kiadvány előkészítése a Mezőgazdasági Múzeum vezetése, irányítása alatt és anyagi áldozatvállalásával folyna, de részt vállalna mindezekből az Egyesület, szakmai szempontokból pedig a Szakosztály is. Hisszük, hogy a tervek belátható időn belül megvalósulnak, gazdagítva ezzel is a magyar tudománytörténetet. 14* 211