Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Mátrainé Zemplén Jolán: „Eötvös Loránd” Fizikai Társulat

A bevezetőben mondottakból következik, hogy a múlt emlékeinek fokozottabb becsüléséhez önmagában a szándék még nem elég: utca elnevezés, sírhely-, szülőház-felkutatás stb. még nem tudomány, dokumentációnak azonban igen fontos része lehet. Itt kell megemlíteni egy fontos eszközt, amely felhasználható ebben a munkában: a honismereti szakköröket általában a középiskolás ifjúság bevonását a múlt emlékeinek gyűjtésébe. Erre igen szép példákat láthatunk olyan iskolákban ahol egy-egy lelkes fizikatanárnak sikerül a diákok érdeklődését felkelteni, így pl. Debrecenben vagy Nagykanizsán találunk ilyen kezdeményezést. (Debrecenben Segner emlékek gyűjtése Nagykanizsán tudományos ülés Mikola Sándor emlékére a kétévenként rendezett Zemplén Győző fizikai emlékverseny stb.). Az Eötvös Társulat minden ilyen munkához készséggel nyújtott és fog nyújtani segítséget. A feladatok tehát igen nagyok és a fizikáról elmondottak valószínűleg más tudományterületen is érvényesek. Mivel pedig — különösen a múltban — elég nehéz egy-egy magyar tudós életművét egyetlen tudományág keretébe beszorítani: — gondoljunk csak pl. Hatvanira vagy a XVIII. század bármely más professzorára akiknek kémiát, fizikát, matematikát, műszaki tárgyakat egyaránt kellett tanítaniuk — úgy gondolom, hogy ez a most már létrejött sőt működő MTESZ Bizottság alkalmas lesz arra, hogy múltunk emlékeinek a megbecsülésében egymást kölcsönösen segítsük. Kiegészítésképpen még egyet: A MTESZ széles társadalmi bázist biztosít a tudomány- és technikatörténeti kutatásoknak. Ugyanakkor létrejött — hazánkban először — egy igen-igen kis méretű állami bázis is: a Magyar Tudományos Akadémia Technikatörténeti Kutatócsoportja a Budapesti Műszaki Egyetem Kísérleti Fizika tanszéke mellett. Ennek a csoportnak a munkáját nemcsak a kevésszámú tag eredményeivel lehet majd lemérni, hanem azzal, milyen kapcsolatot tud létesíteni, milyen segítséget fog tudni adni és kapni a jelenleg még elszórtan dolgozó tudomány- és technikatörténész kutatóktól. Az együttműködés adminisztratív formáit még csak ezután lehet kidolgozni, de már most kérek mindenkit, keressék, illetve tartsák velünk a kapcsolatot, mert csak így lehet majd elérni, hogy hazánkban is legyen olyan technikatörténeti intézet amilyen már majdnem minden országban van.