Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

BESZÁMOLÓK A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGE TAGEGYESÜLETEIBEN FOLYÓ TUDOMÁNY- ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI MUNKÁKRÓL (elhangzottak az 1972. május 23–24-én tartott MTESZ Konferencián) - Mátrainé Zemplén Jolán: „Eötvös Loránd” Fizikai Társulat

M. ZEMPLÉN JOLÁN* EÖTVÖS LORÁND FIZIKAI TÁRSULAT Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat nevében elsősorban arról kellene beszámolnom, hogy milyen munkát végzett és végez a Társulat a fizikatörténet, elsősorban a hazai fizika történetének kutatása terén. Legyen szabad azonban előbb talán néhány elvi kérdést említeni, amelyek esetleg nemcsak a fizikára, hanem általában a tudomány- és technikatörténet művelésére is vonatkoztathatók. A tudománytörténet művelésének a következő fázisait — vagy ha úgy tetszik — módszereit különböztethetjük meg: 1) A dokumentációs feltárást, azaz levéltári, könyvtári kutatást. 2) Ezek eredményeinek egyszerű összegezését, másszóval a feltárt adatok alapján egy-egy tudományág történetének megírását. 3) Mindezek analitikus és szintetikus elemzését, értelmezését, amely már filozófiai és módszertani problémák felvetését és megválaszolását is jelenti. Ebben a fázisban kapcsolódik a tudományág eddig elszigetelten művelt története a filozófia, általában a társadalomtudományok, a többi természettudomány és a technika történetéhez és nyújthat segítséget a tudományos-technikai forradalom jelen szakaszában. Nem kívánok most a tudománytörténetnek ezzel az igen fontos funkciójával és jelentőségével foglalkozni, ez a kitűzött feladatot meghaladja. Említésével az volt a célom, hogy hangsúlyozzam : a különböző természet-, társadalom - és technikatörténeti kutatások kölcsönösen ki kell hogy egészítsék egymást, akár az egyetemes, akár a hazai történetről van szó, hiszen lényegében azért jöttünk össze itt, hogy közös problémáinkat megbeszéljük. Áttérve most már közvetlenül a fizikatörténeti kutatásra, erre is érvényes, amit eddig általánosságban mondtam: a tények feltárása, összegezése, valamint a nagyobbszabású szintézis a feladat itt is. Míg világviszonylatban szaksovinizmus nélkül elmondhatjuk: a fizika fejlődése gyakorolja talán a legnagyobb hatást a többi természettudomány alakulására, ösztönzést, feladatokat adott és a múlt századtól kezdve technikánk egyik alappillére is, ugyanakkor a hazai fizika történetének kutatása hosszú ideig egyike volt a legelhanyagoltabb diszciplínáknak. Pedig a hagyományok megbecsülésén túl — mint ezt más helyütt többször volt alkalmam kifejteni — egyetlen ország egy tudományának a története értékes felvilágosításokkal szolgálhat az egyetemes fejlődés jobb megértéséhez, mintegy lassított felvételben mutatja meg a nagy felfedezések, új gondolatok elterjedését. A hazai fizikatörténeti kutatások elhanyagolt voltának gyökerei visszanyúlnak a múlt századba, amikor a történeti, irodalomtörténeti kutatások mellett a természettudományok története szinte teljes egészében kiesett a magyarországi művelődés koncepciójából. így pl. Toldy Ferenc kizárt a magyar irodalomtörténetből minden latinnyelvű természettudomános művet és így a XVII. és XVIII. század magyar természettudósainak munkái nagyrészt ismeretlenek maradtak, ezeket legfeljebb szorgalmas bibliográfusok tartották nyilván, de tartalmukat senki sem ismerte. — Szily Kálmán foglalkozott ugyan a „múlt magyar tudósai "-val, de inkább csak mellékesen, félvállról. Elmélyülésének hiányára jellemző, hogy Apáczaiban csupán Descartes szolgai másolóját látta. Még Eötvös Loránddal is előfordult, •Budapesti Műszaki Egyetem.