Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

MŰSZAKI SZAKMÚZEUMOK - Tóth Ferenc: A Magyar Olajipari Múzeum

4. ábra. Dunántúli Kőolajipari Gépgyár (DKG) gyártmányú mélyszivattyúhimba. májában került a múzeum birtokába, A magángyűjtemények a magyar olajipar egykori vezetőitől, neves szakemberektől származnak, amelyek szinte felölelik az egész magyar olajipar történetét, annak egyes szakaszairól teljes adatszolgáltatást nyújtanak. E magángyűjtemények — annak ellenére, hogy szelektíven kezeljük és időszaki, vagy célkiállításokon önállóan is bemutatjuk — szerves részét képezik a múzeumi törzsanyagnak. A magyar kőolajipar közel 100 éves. A külföldi, elsősorban az amerikai kőolajkutatási eredmények hatására, hazánkban is élénk kutatási tevékenység indult meg a múlt század második felében, természetesen igen kezdetleges eszközökkel. 1880 — 1890 között Magyarországon 144 kutat mélyítettek. Ezek közül 50 meghaladta a 300, és Muraközben 2 elérte a 600 m mélységet. Zsigmondy Vilmos bányamérnök, a magyar mélyfúróipar megteremtője 1878ban a Városligetben 970,5 m mély kutat fúrt, melyből 831 l/p 74 °C hőmérsékletű vizet fakasztott. 1894—1908 között hazánkban 30 hazai és külföldi vállalkozó, mintegy 200 kutat és 98 fúrást mélyített, amelyből 3 meghaladta az 1000 m mélységet. A kőolajfeldolgozás közel öt évtizeddel megelőzte hazánkban az ipari méretű kőolajtermelést. 1883-ban alakult meg Magyarországon az első finomító; a Fiumei Kőolajfinomító Gyár Rt., majd 1884-ben Budapesten a Magyar Petróleumipar RT. 1944-ben 8 jelentősebb finomító működött, amelyeknek a kapacitása meghaladta az évi 700 ezer tonnát. A kőolajtermelés 1943-ban 850 ezer tonna körül volt. 1970-ben a magyar kőolajfeldolgozó ipar kapacitása megközelítette a 7 millió tonnát. 11 Technikatörténeti Szemle VI. 161