Technikatörténeti szemle 6. (1971-72)

KÖZLEMÉNYEK - Endrei Walter: Textilminták a levéltárban

sz. közepéig — Boroszló volt Magyarország legfontosabb textibmport piaca. A másik mintasorozat a British Muséum kézirattárában található

2

. A pontosabban nem datálható tucatnyi posztó- és karasiaminták egy festési kísérletsorozatot érzékeltetnek. A XVI. sz. végén és a XVII. sz. elején többször próbálták meg az angol posztósok, hogy portékájukat ne nyersen exportálják, mert az súlyos kárt okozott az országnak. Kísérleteik mindannyiszor csődöt mondtak, mert festőkikészítő ismereteik korszerűtlenek voltak. A Magyarországra óriási mennyiségben exportált fajlondis, karasia és sája szöveteket Hollandiában, később Nürnbergben készítették ki, nagyrésze „nyiretlen, óthlan" (avatatlan) került a hazai piacra. Az angol szövetkikészítés jó híre későbbi eredetű. A leggazdagabb lelőhelyek a kereskedők levéltárai — ahol ezek megmaradtak. A kereskedő kollekcióval dolgozott, minták alapján kötötte meg az üzletet, olykor ilyenek kiküldésével kért be ajánlatot. Nem csoda, hogy a legkorábbi levéltári mintákra, amelyek legjobb tudomásom szerint fennmaradtak, a XIV/XV. sz. fordulóján élt Francesco Datini prato-i nagykereskedő teljes épségben megőrzött archívumában bukkantam

3

. Az 1390-es évekből származó posztóminták molyrágták ugyan, de szegélyük jól felismerhető, színük (indigókék, buzérpiros

4

) kifogástalanul megmaradt. Sárga ül. fehér fonallal varrták őket a papírhoz, hogy egy megrendelést támasszanak alá. A magyar levéltárban található legrégibb posztóminták is kereskedelmi levelezés kísérőanyagaként feküsznek el a Batthyányak körmendi — ma Budapesten őrzött gyűjteményében ; egy osztrák kereskedő küld három szép posztóvágatot 1605 évi leveléhez mellékelve.

5 A XVII. század végétől azután sokasodnak az ilyen ajánlattevő ül. vásárlást dokumentáló minták, amelyekre a levelekben minden esetben rövid utalás történik, pl. „.. .két réffel meg vegye az olasznál vagy másutt.. . "

6

. Gyakran ezek révén ismerjük meg egy régen feledésbe merült szövetelnevezés tényleges jelentését ; így pl. egy mintához :.. . „két vég Dikta párna hajra való... "

7 egy másik esetben : „... Tíz singh fejér veleszt kel venni... kinek formáját adtam."

8 Ebből az időszakból maradtak fenn tabin és gyapjúcajg minták is

9

. Ugyancsak magyar importszövetek a bécsi levéltárban előkerült kereskedelmi kimintázások a Buccariban és Zabroban elfekvő 19 féle posztó és rása, 6 féle selyem — továbbá bársony és camelotszövetről

10

. Igen értékes kereskedelmi koüekciókat őriznek angol és francia családi levéltárak, ritkábban áüami gyűjtemények is. Hyenek főleg XVII —XVIII. századi kereskedőcsaládok tulajdonában maradtak fenn, hiszen ezek — a polgári forradalmak haszonélvezői — máig jelentős szerepet visznek a tőkés országok gazdasági életében. Kihalásuk esetén antikvariátusba, árverésre kerülnek a mintakönyvek, olykor áüami levéltár szerzi meg őket. Az előző típusból magam is vásároltam néhány töredéket, az utóbbira szép példa a magántulajdonban levő Hill-mintakönyv, amely 48 lapon 281 szövetfajta mintáját és 1750 körüli árát tartalmazza.

11 A levéltárak textilmintákban messze leggazdagabb leletegyüttesei — látványos voltuk és jelentőségük értékét csak késői, jobbára 1750 utáni keletkezésük csökkenti — a merkantilista áüam irányító szándékának köszönhetik létüket. A kereskedelmet szabályozó, a manufaktúrákat felmérő hivatalok levéltáraiban hemzsegnek a XVTII. század óta a textüminták is. A legszebb együttest a párizsi Bibliothèque National Richelieu gyűjteménye mondhatja magáénak, többezer selyem-, gyapjú-, len- és pamutszövetet tartalmaz. De korlátozzuk ezúttal az itt idézendők körét a magyar vonatkozásúakra, amelyek után különösen a bécsi Hofkammerarchivban érdemes kutatni. Ezek közül a legkorábbi az ú.n. Haugwitz-Prokop féle reláció, amely 1755-ben keletkezett és az Osztrák-Magyar birodalom városaiban árult textíliák nagyszabású