Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Heckenast Gusztáv: Pavel Hapák: Dejiny železiarskeho priemyslu na Slovensku od konca 18. storočia do roku 1867

osztályának „A technika történetéből" elnevezésű közös tudományos-népszerűsítő sorozatában jelent meg, kettős célkitűzéssel. Egyrészt a lengyel kohászattörténet eredményeit kívánta a széles olvasóközönség elé tárni, másrészt használható kézikönyvet akart nyújtani a kohászat történetével foglalkozó kutatóknak. A kohászattörténet komplexitása folytán ez utóbbi feladatát is jól betölti, mert minden szakembernek lehetővé teszi a többi érintett tudományágak eredményeinek megismerését. A köny kiállítása céljának megfelelő. A munkában elmondottak jobb megértését számos rajz, fénykép, diagram és térkép könnyíti meg; a szóles olvasóközönség számára szótárszerű műszaki és történeti magyarázó jegyzetek találhatók függelékként, a 101 munkát felsoroló irodalomjegyzék pedig a szakkutató számára is értékes segédlet. Sajnálattal nélkülözhetik viszont a lengyel kutatók is a kritikai apparátust, a külföldiek pedig — akik nagyon sokat meríthetnének a lengyel kohászattörténet eredményeiből — az idegennyelvű tartalmi kivonatot. Heckenast Gusztáv PAVEL HAPÁK Dejiny zeleziarskeho priemyslu na Solvensku od konca 18. storoöia do roku 1867. Bratislava, 1962. 316 old. (A vasipar története Szlovákiában a 18. sz. végétől 1867-ig.) P. Hapák könyve a szlovákiai vasipar történetét vizsgálja a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában, s ezen belül különös figyelmet fordít az 1848 és 1867 közötti fejlődésre. Anyagának feldolgozását a vaskohászat természeti előfeltételeinek és feudáliskori történetének vázlatos áttekintése után a nagyolvasztók 18. század végi elterjedésével kezdi, s lelkiismeretesen összegyűjti azokat az adatokat, amelyek a szlovákiai vasművek történetét a 19. század első felében megvilágítják. Megállapítja, hogy a polgári forradalom után a belső piac kifejlődése föüendítette a vasfogyasztást, s egyidejűleg megnyílt az osztrák tartományokba irányuló vaskivitel útja is. A szlovákiai vasipar fejlődése azonban egyoldalú volt, az iparágon belül a nyersvastermelés dominált. A polgári forradalomtól a kiegyezésig terjedő időszakban Hapák három szakaszt különböztet meg: az 1848-tól 1857 végóig tartó föllendülést 1858 és 1861 között értékesítési válság követte, az 1861 után kezdődő felélénkülésre pedig 1864-től a vizsgált időszak végéig újabb hanyatlás következett. E három szakasz ipartöténetének leírása alapos és megnyugtatóan sokoldalú. A szerző figyelmét nem kerülték el az egyes üzemek és vállalatok közötti különbségek, s az sem, hogy az értékesítési válság különböző fázisai a különböző vállalatokra — termelési profiljuktól és piaclehetőségeik jellegétől függően — másként és másként hatottak. Az értékesítési válság a nagyobb üzemekben előmozdította a technológia modernizálását ; az 1860-as évek elején tűnnek fel az első gőzgépek a szlovákiai vasművekben. Az 1840 körüli kezdetek után ez jelenti az ipari forradalom megindulását a vaskohászatban. A nyersvas frissítése 1863-ban már jórészt ka várással történt, s a hengerművek termelése 1853/54 óta felülmúlta a nyújtóhámorokét. Nagy figyelmet fordít a szerző a vas forgalombahozatalára, s megállapítja, hogy a szlovák burzsoázia csak a vaskereskedelemben jutott jelentős szerephez, a vastermelés magyar és osztrák nagybirtokosok kezében volt. A munka utolsó fejezetében Hapák a vasipari munkásság összetételével, sajá-