Technikatörténeti szemle 5. (1970)

KÖNYVISMERTETÉSEK - Heckenast Gusztáv: Pavel Hapák: Dejiny železiarskeho priemyslu na Slovensku od konca 18. storočia do roku 1867

tos, a feudáliskori bérmunkásság helyzetéből következő életkörülményeivel (természetbeni bérfizetés, kétlakiság), és a munkásmozgalom kezdeteivel foglalkozik. Hapák könyve az 1867 előtti háromnegyed évszázad szlovákiai vasiparának első összefoglaló monográfiája. A szerző munkája során meríthetett és bőven merített is Bidermann 1857. évi kitűnő vasipari összefoglalásából, valamint Mérei Gyula, Lederer Emma és Sándor Vilmos gazdaságtörténeti monográfiából. Nélkülöznie kellett viszont a levéltári kutatásokra épülő üzemtörténeti monográfiák egész sorát, mert még a legnagyobb vasművek történetéről sincs ez időszakra egyetlen modern, használható feldolgozás sem. Hapák teljesítménye így különösen tiszteletreméltó. Úgyszólván teljesen kiaknázta a föllelhető, nyomtatásban megjelent egykorú és későbbi szakirodalmat, sőt kéziratos munkákat is használt, az üzemmonográfiák hiányát pedig jól megválasztott levéltári mélyfúrásokkal igyekezett pótolni, főleg a Selmecbányái fő-kamaragrófság, a budapesti központi gazdasági levéltár, az Andrássy- és a Coburg-család vasműveinek forrásanyagából. A könyvet sok statisztikai táblázat teszi adatokban még gazdagabbá, ezek közül külön kiemelendőnek tartjuk 58 szlovákiai nagyolvasztó 1842—1869 közötti termelési adatainak összeállítását, és a szlovákiai vas forgalomba hozatalával 1848 és 1867 közt foglalkozó kereskedőknek az egész monarchia területére kiterjeszkedő jegyzékét. Végeredményben Hapák munkája a szlovák ipartörténetírásban úttörő jelentőségű, ismerete a 19. századi magyar technikatörténeti és gazdaságtörténeti kutatás számára is nélkülözhetetlen. Heckenast Gusztáv