Technikatörténeti szemle 5. (1970)

TANULMÁNYOK - Détshy Mihály: A sárospataki ágyúöntőház története

is. 16

>, s ennek megfelel az 1689. évi leltár „Feldt Schlangen "<

A 154)

, ÜL az 1711. évi „Schlangen" megjelölése

<A 157)

. Ezek viszonylag hosszú, karcsúcsövű ágyúk voltak. Debreczeni 1633-ban két levelében „sebes ágyúnak" nevez egy-egy ilyen falkont

(A 22, 29)

, egyszer pedig „vékony ágyúnak"

(A 33>

. A mester 30 fontos ágyúit a levelekben „öreg ágyúnak", mai értelemben nagy ágyúnak írják. Az 1689. évi leltárban ez a három mint „3/4 Carthaunen", 1711-ben pedig a Krokodilus mint „Stuckh oder thopelte Nothschlangen" szerepel. Ezek viszonylag rövidebb csőhosszal a nehéz faltörő ágyútípushoz tartozhattak. Holste ágyúi közül az újjáöntött 15 fontos Daru falkont ismerjük, amely 48 mázsa súlyú és 6 1/4 sing hosszú volt

(A 63)

. Az 1711. évi leltár pedig a 10 fontos Fürjet említi, mint „Veltschlangen"-t, csatakígyót vagy falkont. Debreczeni már 1633-ban

(A 25)

, majd Saltzenburger halála után ismét 1635. júl. 1-én a pataki vár védelmére alkalmasabb ágyútípusok öntését javasolta Rákóczinak: „itt. . .nagyobb szükségűnk volna az kazamatákban való lövő szerszámokra, mint a 10 fontos ágyúra vagy 30 fontosra, mert olyanok nincsenek, és az szükség idején azokkal oltalmaznák az falókat, bástyákat"

(A 47)

. Hasonlóan ír 1640. okt. 21-én: „itt valami sebes tarackok, forgó tarackok és kásamatákban való halbisok kellenének"

<A 53)

. Ennek ellenére 1643 végén Rákóczi azzal küldi ki Antonit, hogy 12 fontos falkonokat öntsön

(A 70)

, majd 1644-ben 3 — 4 fontos tábori tarackokat és 24 fontos faltörő ágyúkat készíttet vele

<A 71- 72)

. Ilyenek öntésével bízza meg 1645-ben Lüderst is

(A 74, 84, 85)

. A nem egészen következetes névhasználatot mutatja, hogy Lüders elszámolásában a 4 fontosokat váltakozva tarackoknak, ül. falkonoknak nevezik^ 109)

. Az 1646 nyarán öntött 24 fontos Citerát és Vadembert 1689-ben a korábbi 30 fontosokhoz hasonlóan „3/4 Carthaunennek" nevezik. 1616 nyarán Rákóczi már 25 fontos ágyúkat öntet Lüdersszel

(A101)

, nyüván az Antoni álbnl Gyulafehérvárott öntöttek mintájára, amelyek szintén faltörők lehettek

(A 127)

. 1647-ben a levelek tanúsága szerint Antoni és Lüders nagyobb változatosságban 28, 18, 16 és 12 fontos ágyúkat öntenek

(A 139, 142)

, ez utóbbiakat ekkor „falkonok", 1711-ben „Schlangen" és „Nott Schlangen" megnevezéssel említik. Debreczeni 1646-ban újból várvédelemre alkalmasabb típusok öntetésót sürgeti: „az 24 fontosak nem annyira szükségesek az én ítéletemmel, de az halbisok bezzeg kellenének "

(A 39, 130)

. Rákóczi végül elfogadja javaslatát

(A 118)

, és 1647 nyarán úgy rendelkezik, hogy két „halbiczot", haubicot készítsenek a Fogaras várában levő két 60 — 80 fontos kaliberű, 25 mázsa súlyú haubic mintájára^ 147)

. Ezek a mozsarak típusához közel álló, igen rövid csövű, és nagy űrméretű tűzfegyverek voltak. A szakirodalomban sokszor említik Rákóczi „madaras ágyúit", és találunk olyan megállapításokat, hogy üyeneket Patakon is öntöttek. Ennek azonban adataink eUentmondanak. Az 1711. évi munkácsi leltár tíz „Vogl Stuckh "-ot sorol fel, amelyeket 1641-ben Antoni öntött Gyulafehérvárott. A leltár leírása szerint ezek felületét, köpenyét „mindenféle kismadárral díszítették," de valamennyinek a díszítése, tagolása, címere és felirata teljesen azonos volt, és csak a rájuk öntött névadó figura, jegy különböztette meg ezeket egymástól.

35 A felsorolt ágyúk jegye és neve kivétel nélkül négylábú áüat és nem madár, tehát a „madaras ágyú" elnevezés csak közös díszítésükre vonatkozott. Egyébként valamennyi 10 fontos kaliberű „Stuckh" volt, 20 mázsa körüli önsúüyal, ezek tehát a pataki 10 fontos, 35 — 40 mázsa súlyú falkonoktól eltérően kétségtelenül rövid csövű, tarack jeUegű, könynyebb ágyúk voltak, amilyeneket adataink szerint Patakon nem öntöttek. Szatmár várának 1704. évi leltárában szerepel jegyük megnevezése nélkül tíz „madaras ágyú", feltehetően ezek kerültek utóbb Munkácsra.

36 * * *