Technikatörténeti szemle 5. (1970)
TANULMÁNYOK - Détshy Mihály: A sárospataki ágyúöntőház története
pozitív formáit esztergályos vagy képfaragó, többnyire jó fafaragó asztalos készítette el (A 18,112,114) . Egyrészüket már készen hozták Erdélyből, amint Rőthy idézett leveléből is láttuk. 1640. okt. 21-ón Debreezeni jelenti a kiküldött minták megérkezését: „Az fogarasi 12 lövőszerszámokon lévő vadakat fából kimetszve Huszti uram elhozta. No. 117. Az tárházban töttem, ós mikor kelletik, elővehetni" (A 53)_ A „vadak" valószínűleg az ágyúk névadó jegyei, és talán ezek visszaküldéséről ír a prefektus 1646. febr. 12-én: „az Algyúkra való cifrákat elfelejtettem az tárházból kihozatni. . . " (A 94) , majd márc. 16-án: „Az ágyúkra való madárformákat is beküldöttem" (A 96,100) . Lehetséges, hogy ezek nem jegyek, névadó madáralakok formái voltak, hanem az Antoni által Gyulafehérvárott öntött ún. „madaras ágyúk" díszeinek mintái, amely ágyúk az 1711. évi munkácsi leltár szerint „mindenféle kismadarakkal díszítettek". 1646. júl. 1-én Rákóczi a szatmári ágyúk díszeinek rajzát küldi mintául Patakra: „Az itt való lövőszerszámokról lerajzoltatván azokot az cifrákat, kiket illendőnek ítéltünk lenni, melyek az lövőszerszámok abroncsi körül, s az végén is megvadnak, ím megküldtük kegyelmednek: ezt az jó képfaragó szépen ki tudja metszeni, s azon is kell lenni, mennél subtiliusbban lehet, úgy messe is, az lövőszerszámoknak négyén egyik forma, még az másik négyén ismég az másik forma, az negyedikin is az szerént, s így három részben rendelvén, szépen az tizenkettőre kitelik" <A 118) . E mintákkal kapcsolatban Lüders ágyúöntő júl. 6-án ír a fejedelemnek: „miután a prefektus úr fejedelmi fenségtek nevében némely díszeket mutatott, hogy azokat az itteni új formákra helyezzem, de minthogy azok nekem sehogysem tetszenének, ezért e posta kézbesítőjével alázatosan megküldöm fejedelmi fenségteknek más díszek formáit, amelyekről remélem, hogy fejedelmi fenségtek több tetszését leli majd bennük" (A 120) . A fejedelem válaszát nem ismerjük. A címerekről és feliratokról készült formák megérkezését július végén jelenti Debreczeni <A 124, 125) : „Az képfaragótól is meghozák az metszéseket tegnap", majd aug. 5-én: „Az cifrákat is meghozták, reájok is csinálta" (A 125) , s ezek talán a Lüders ajánlotta díszek voltak. A díszek pozitív formáinak kifaragását többnyire a Felvidéken Eperjesen, Lőcsén, Szepesen rendelték meg, de általában nehezen találtak mestert. Rőthyidézett 1632. aug. 5-i levele szerint eperjesi esztergályossal dolgoztatott (A18,lB9) . 1646. jún. 18-án Debreezeni azt írja, „esztergárost és képfaragót hozattam immár"^ 112 ', de úgy látszik, nem járt sikerrel, mert jún. 26-án már így ír: „képfaragót nem küldhetek, kegyelmes uram, mert itt is az miatt vagyok befulásban, az két álgyú formákhoz nem találhatok. Szepes vár alatt jó mester vala, de az pestis elvitte, az tanítványát Csáky uram vitette fel az várban, s nem bocsátotta el. Lőcsén is vagyon, de soha az rossz német embert reá nem vehették az ide való jövésre, noha az bírájok is kérte" (A 116) . Júl. 9-én újból panaszolja: „Lövő szerszámok öntése. . . most immár nem az álgyúöntőn halad annyira, mint az képfaragó, míg véghez viheti faragását" (A 120) . Júl. 20-án a zborói udvarbíró biztatja a prefektust : „Az képfaragó asztalos ígérkezett, hogy alámegyen" ha ott elvégezte szegődött munkáját (A 122) . Néhány minta valószínűleg mégis elkészült Szepesen, ahogy Debreezeni júl. 29-én jelenti, s egyben azt is írja, hogy Lengyelországból érkezett Patakra egy képfaragó asztalos: „az címereket és az psalmusokból szedett verseket erre az kettő(re) az képfaragótól méghozattam, az cifrák vannak még oda. . . Nagy fogyatkozás az képfaragó után annyi földre járni, Lengyelországban kerestettem egyet, találtak egy ifjú legény asztalost, míg odajártam, elhozták, megpróbálom, ha jó lenne, igen akarnám, ugyan itt keUene megtelepíteni, jó asztalos is"< A123 >. Júl. 31-én már azt írja erről, hogy nem éri ugyan el a szepesi mester színvonalát, de „szép subtilis az metszése vagy faragása" (A 124) . A szepesi
