Technikatörténeti szemle 5. (1970)
TANULMÁNYOK - Détshy Mihály: A sárospataki ágyúöntőház története
a további négyet hetekkel később önti meg( A 8S > 84 ). Ebben az évben még 12 „talpat" is készít a nagyváradi lőpormalom törőnyilaira( A 74, 84> 109 >, továbbá a szerencsi református templom számára és a váradi kapitány, Ibrányi György megrendelésére — részben lopott rézből — egy-egy harangot is önt( A 102 > 109, 110 • 113 ). 1646 áprilisában Erdélybe utazik a fejedelemhez( A 86- 97 ' 100 ' 109 ), majd küldetésben Lengyelországban, Varsóban jár( A 109, 119 ). Visszatérve újjáépíti a pataki olvasztókemencét, és a már 1645-ben rendelt 12 darab 24 fontos ágyúból kettőt önt meg( A i 28 ), a Vadembert és a Citerát( A l31 >, aztán hozzáfog a további 10 „öreg" ágyú formáinak készítéséhez( A 129- 13 °). Ezeket utóbb 25 fontosoknak is írják< A 101 > Rákóczi már korábban is rosszallással figyelte a mester lassú munkáját, és ezért egyik Bécsben járt követe útján felfogadott két segédet állíttat Lüders mellé( A 101 » io3,104, ló?) hogy negyedmagával dolgozzék( A 110 ), de ez keresetét féltve csak egyiket tűri meg maga mellett, a másikat Erdélybe küldik( A 106,113,115 ). Bécsben egyébként más ágyúöntőt is találnak, aki elszegődnék Rákóczi szolgálatába^ 78> 99, lós, i36) > szerződtetéséről azonban nincs adatunk. Krakkóból is érkezik egy német mester Patakra, aki 18 évig a krakkói vajdánál dolgozott, de utóbb magára vonta ura haragját, őt beküldik Erdélybe< A 135 ). A fejedelem továbbra is türelmetlenül szemléh Lüders késlekedését, és ezért Antonit segédeivel újra kiküldi Patakra, hogy maga is öntsön, egyben Lüderst is gyorsabb munkára serkentse^ u8,137 ). Antoni 1646 végén ki is érkezik( A 138 >, és 1647 tavaszáig Lüdersszel együtt 12 ágyút készítenek el. A munkácsi 1711. évi leltár felsorol egy 14 fontos ágyút, amelyet felirata szerint Antoni 1647. január 6-án öntött Patakon, és egy 20 fontosat, amit ugyanaznap Lüders öntött.( A 157 > Antoni 1647. febr. 4-én négy újabb ágyú formáját helyezi az öntőgödörbe, és nemsokára megönti ezeket is( A 139 '. Lüders június végén önt három ágyút, közöttük egy 16 fontosat^ 146 ). Egy 1647. július 9. feliratú, 18 fontos ágyúját a munkácsi leltárban sorolják feh A 157 ). Antoni június folyamán már távozik PatakróK A 144 >. Az év második felében Lüders még hat 28 fontos ágyút önt, és talán két haubicot is, amire Rákóczi szeptemberben adott utasítást. 1648 márciusában járandóságai elszámolása után Lengyelországba utazik, bár a fejedelem Erdélybe hívatta< A 150, x51 \ 1649. márc. 1-től már a kassai királyi ágyúöntőházban dolgozik, és adataink szerint még 1652-ben is ott működik 14 . Lüders több ránkmaradt levelébőh A 119 145,149,150) , Debreczeni jelentéseiből és Rákóczi leveleiből a Patakon működött négy ágyúöntő közül az ő személyét ismerjük legjobban. A prefektus, aki általában elismeréssel szól megbízható, jó mesteremberekről, kevéssé hízelgő jellemzést ad róla. Újból és újból restnek és részegesnek mondja, aki csak halogatja a munkát, hazugságokkal mentegeti magát, ugyanakkor egyre pénzt követel. „Jó mesternek addig nem dicsérhetem, míg öntését nem láthatom", írja 1645 október végén( A 80 ), de már november elején ítéletet alkotott róla: „Az ágyúöntő, megtetszik, lengyelek közt lakott, igen részeges és igen fajtalan is, . . .egyik hétről másikra igen tud halogatni, noha a szólítgatás sok ugyan rajta. . . tiszta életű embernek kellene ugyan lenni efféle mesternek, de ez lakott Lengyelországban "< A 81 >. Első öntésének részleges kudarca után nagyobb feladatokra nem is javasolja Lüderset( A 84 ), kevés megmaradt bizalmát pedig a váradi kapitány harangjához lopott réz dolga még inkább megingatja. Késlekedését Rákóczi is rosszallással nézi( A 90 ), de Patakról érkező híveinek beszámolói alapján munkájáról jobb véleménnyel van< A 101 ): „Noha részeges az ágyúöntő, restes munkás is, de mind jó mesternek mondják, akik látták munkáját"( A 103 >, írja a prefektusnak, amit utóbb az is elismer( A 97 ). Már korábban, 1646. márc. 26-án azt írja: „Úgy vagyon,
