Technikatörténeti szemle 5. (1970)

TANULMÁNYOK - Bogdán István: A diósgyőri papírgyár első évszázada (1802–1900)

kötött, melyet a társulat részéről Grentter Antal írt alá.

31 — Érdemes idézni e szerződésből: „Miután a papírgyár a mondott [diósgyőri] kirfályi] korfona] uradalomnak kizárólagos tulajdonát képező föld területre építettetett, kötelezi magát. . . a társaság, mint a papírgyár tulajdonosa, a területért, melyen az épületei állanak, azután az ahhoz tartozó udvar, kert és egyéb földekért — mellyekkel együtt az öszves terület 3 1144/1200 holdat tesz, minden évben november 1-ső napján víz taksa és földbér fejében 31 Ft 50 krt. . . az uradalom pénztárába előre és pontosan lefizetni." „Nem szabad az . . . uradalom engedelme nélkül semmi bár mi néven nevezendő új épületeket építeni, avagy az eddig használt földeknek kiterjedését bár mi módon megnagyobbítani." Az uradalom azt is kikötötte, hogy a földadót a társulat fizeti, szabad fajzás nem illeti meg, fa szükségletét az uradalmi erdőből kész pénzért kell vásárolnia, és köteles a társaság „a gyárat érdeklő vízcsatornákat, árkokat és hidakat saját költségén jó karban tartani". A Szinva karbantartása viszont az uradalom kötelessége volt. Hogy ezt a feladatot hogyan teljesítette, nem tudjuk, csak azt, hogy 1878-ban a hirtelen készült parterősítés ellenére is árvíz volt Diósgyőrött.

32 Részleteket azonban nem ismerünk az ügyből, mert az ügyiratokat kiselejtezték. Feltehető, hogy a papírgyár is károsodott. Ha elfogadjuk ezt a feltevést, ez lehetett az oka annak, hogy a társulat még az évben, 1878-ban eladta az üzemet Kolba Mihály és fiainak.

33 — A jubileumi kiadvány ismét pontatlan: itt 1870 a „nevezetes dátum".

34 — A vétel feltehetően az év végén történt, mert az uradalom 1879-ben intézkedett a bérleti szerződés ügyében.

35 — Sajnos, ezeket az iratokat is kiselejtezték, így közelebbi adatokat nem ismerhetünk meg. Csak annyit tudunk, hogy az említett víztaxa szerződés „egész terjedelmében ruháztatik a diósgyőri papírgyár és az ahhoz tartozó épületek vevőire, Kolba M. és fiára az eladó társulatról át".

36 Kolba Mihály — mint az alapító Martinyi is — papírkészítő volt, és szintén egy másik üzemből jött Diósgyőrbe. 1851-ben Igló városától megvette a város papírmalmát, és azt 1870-ben 1 hengerszitás papírgép beszerelésével átalakította papírgyárrá.

37 Az iglói papírgyárat, mielőtt Diósgyőrbe jött, bérbe adta.

38 A későbbi adatok alapján feltételezhetjük, hogy a vásárláshoz elegendő tőkéje volt. Kolbával ismét szakember tulajdonába került a papírmalom, és úgy kell vélekednünk, hogy két fia, Miksa és Károly szintén szakemberek voltak.

39 A papírmalmot Kolba 1880-ban 1 hengerszitás papírgóp felszerelésével átalakította papírgyárrá.

40 És amikor az uradalom, hogy az inkább már formai bérlet-rendszert felszámolja, egyes területrészeinek tulajdonjogát árverés útján rendezte, Kolba a papírgyár melleti 3 348/1600 holdra — melynek kikiáltási ára 1177 Ft volt — vevőként jelentkezett. Az árverésre 1881. ápr. 5-én, Miskolcon került sor. Még két jelentkező volt, de azok nem jelentek meg. Kolba a kikiáltási árra 3 Ft-ot ráígért, így 1180 Ft-os ajánlatát elfogadták, ós miután letett bánatpénzét ajánlatának egynegyedére — vagyis 295 Ft-ra — kiegészítette, a jegyzést lezárták.

41 3. ábra. A diósgyőri papírgyár merített papírjának vízjele, 1874.